| Incselkedjék véled, álmodban, kedves! |
| Kedves! Ki messzi nyugszol innen, elhagyott! |
| Álmodj velem, lelkemnek derűsebb fele |
| S a fénymezőn, mely ablakodra süt |
| Láss járni engemet, selyemruhában, gazdagon! |
|
| Vetítse most elmédbe csalfa képeit, |
| Ki messzi nyugszol innen, kedves elhagyott! |
| Kérlellek! Álmodj velem! – Most minden elhagyott, |
| Most boldog az, ki végtelent szeret! |
| …Ó boldogabb, nálam sokkalta boldogabb |
| Holdfényes alakom, ki jár előtted messzi |
| Szép holdvilág-mezőn s mosolygó |
| Sugár-bokrétát nyújt feléd! |
|
|