Incselkedjék véled, álmodban, kedves! |
Kedves! Ki messzi nyugszol innen, elhagyott! |
Álmodj velem, lelkemnek derűsebb fele |
S a fénymezőn, mely ablakodra süt |
Láss járni engemet, selyemruhában, gazdagon! |
|
Vetítse most elmédbe csalfa képeit, |
Ki messzi nyugszol innen, kedves elhagyott! |
Kérlellek! Álmodj velem! – Most minden elhagyott, |
Most boldog az, ki végtelent szeret! |
…Ó boldogabb, nálam sokkalta boldogabb |
Holdfényes alakom, ki jár előtted messzi |
Szép holdvilág-mezőn s mosolygó |
Sugár-bokrétát nyújt feléd! |
|
|