| Afrika lankáin nagy, lándzsás pásztorok űzik a délszaki vadkant. |
| Félig meztelenűl, dús bokrok közt, nagy léptekkel sisakos nép járja’ hegyoldalt. |
| S gyors agarakkal, rút, agyaras szörnyet szép, izmos, barna fiúk sora űzi |
| Ősi bozótokon át, hol a zord harctól menekűl riadozva a kis vad. |
| Ámde a mély szakadékba a szörny behúzódik, s eb ha feléje közelg, |
| Tajtékozva fehér, szeles állatokat felhány a magas levegőbe. |
| (Messzi ha nézed, olyan, mint északi tájak népe, ki könnyü lapáttal |
| Hányja magasra a völgyi havat hóboglyák hűs tetejébe.) |
| Ámde a pásztornép ezalatt a fehér, órjás, patakágyi kövek közt futva közelg már |
| S csak néhány fura görbületű, terebélyes fát kikerűlnie kell még |
| S egyszerre dobni a dárdát s úgy, hogy a szörny nyaka-húsán rengve megálljon… |
|
| Mint mikor északi szél barlangjaiból tőr elő, úgy támad a sebzett szörnyeteg-állat. |
| (Ötméter nagy s dupla patás. Füle szőrös. Vén foga kettős görbületű; szeme szennyes.) |
| S két, szép, barna legényt szörnyen sebesít, de a harmadik ugrik |
| Elhajlik s célozva egyengeti súlyát… |
| Döf s a dárda repűl és vad, sunyi kan-szemiben rendűlve megáll az… |
| Elbámúlva mereng még pillanatig sandán a vadállat (s áll a szemében a dárda) |
| S hirtelenűl suta mód eldől s szeme vérzik… |
|
| Nézd, sisakos, karcsú alakok kuporodnak a hűvös éjben a tűzhöz… |
| (’Délszaki fák sora jó sátor: s koszorúzza a dombot s kék, mély csillagos égbolt…) |
| S messzi a dombról látni tüzet, hol dús lakomán datolyás kosarakkal |
| Sok szép, barna legény gyülekez, ki a földbe leszúrja a dárdát |
| S míg lepihen nagy, éji vad-állatok árnyai settenkedve lopóznak a tűzhöz. |
|
|