| Ó mikor lesz, hogy kezemben tiszta könyv |
| S testben, lélekben tisztán, miként a gyűrű, |
| Kilépek majd a napsütötte útra én, miként a gyűrű, |
| Mely síkos üvegládikából úrnője drága ujján |
| Kicsiny sétára megy és visszajön. |
| És ó mikor lesz már, mikor lesz már, epedve várom, |
| Ó mikor lesz már, hogy karcsú, tiszta ujjaim |
| Majd nem fertőzi meg a sárló munka zsíros szennye rútan, |
| Hogy síma, szép kabáton s bőrömön és lágy fehérneműben |
| Megfürdő síkos testemen nem lesz majd földi pornak |
| Semmi, semmi csúf nyoma. S ó mért kell élnem így |
| S éreznem: az életem s minden napom hogy híg mocsár |
| S írtóznom tőle úgy, miként ha viszkető, hideg mocsárba esném?! |
|