| Ó játékos ujjaid, ó finom szíved: picinyke serleg, |
| Ó lágy ágyékod s langyos, édes, leglágyabb hasad, |
| Ó fénylő fogad: lágy, olvadó száj csiszolt, édes műszere. |
| S finom ereid: kék, felejthetetlen hímzés drága testeden, |
| S ó finom belső szerveidnek egész ékes bársony-tokja te!! |
| S ó finom anyag te, sokkalta, sokkalta finomabb annál, |
| S ó drága bor, amelyből ittam én: te édes, édes, |
| Kecses, csodálatos, tündöklő, drága asszony!! |
| Ebédnél ülsz és látlak én: eszel |
| S iszik olvadékony, édes ajkad, úszó, szép szemed… |
| Ó kecsesség, látlak én: most enni, inni látlak |
| S most elhiszem: te átesel az életünk nem egy csúf állapotján |
| Kecses, nemes mozgással így: felejthetetlenül… |
| Ó látlak én és lásd és lásd: szeretlek én |
| Im könnybe lábadt bús szemem amig dícsérlek!!! |
|