| Elnyugszik már hűs föld alatt a nagybátyám s pihen |
| Nyolcvankétéves aggastyán gazdag s gonosz-szivű. |
| Az átka sok deréken, lágyszivűkön megfogant, kiken |
| Sosem fogott szitok, hiszen mind jámbor volt s igazhitű… |
|
| Egyszer még láttam őt, nagy búsan ült nemrégiben |
| Borús szemekkel nagy setét szobán, setét üveg mögött |
| S csak sárga arca s meghaló roppantúl bánatos szeme |
| Világított felém: de én kevély mosollyal arcomon, – mintha nem értene |
| Szivem megtört, öreg szivének bánatához, – mentem mind tovább s láttam: megütközött |
| Az ifjúságom dölyfén: ó szegény agg ő nem tudhatá, hogy víg szemem mögött, |
| – Ha nem sír is az, – mi ég, mi forr: hogy készülök a sir mögé, a sír alá, könnyű szívvel a sírba le. |
|
|