| Nehéz szekerek dübörgése éjszakai órán… |
| Álmában, éjjel így zúdúl fel a tó és elnyugszik. |
| Az idő sűrű, bizonytalan, fekete vízben lomhán tova-úszik… |
| A hold pedig most minden fényét világoskék páncélú felhő-lovasokra szórván: |
|
| Így orgyilkosságról a sötétben senki sem tud s kihalt utcákon rohan a lator |
| S a jajszóra, bezárt ablakokon zörgetőre, visszhangzóra senki sem válaszol, |
| Csak a kocsiút dübörög, nappali kínjáról álmában beszél |
| S a gyanús: égésszagú-éjszakában nem vígasztalódik senki a gondolaton: hogy elmúlik ez éj, |
|
| Hogy megint csak, újra és biztosan reggel leszen… |
|
| Nézd, így elhagyottan a szivemet kitépem s a tenyeremre elédbe teszem… |
| Most, most, most meghalnék érted… |
| De jön a reggel, a gond s elhalványúl a képed… |
|
|