Szétforgácsolt erők*

Sötét felhők és sötétlő lombok.
Ligetekben járok, néma alkonyat van.
Vajjon társtalanúl mért bolyongok?
Az elnyúló árnyék megriaszt utamban.
A csend megejt: áradozó szívvel
Nehezebben vágok át a nagy homályon:
Apró göröngyök közt megbotol a lábom.
Költészet, csönd, árnyék velem még mit mível?
Göröngyök és apró szenvedések.
Nagy hegyekre vágytam, hogy jutok odáig?
Ligetekből fáradtan felétek
Egyedűl, tévuton, bágyadt szemmel nézek.
Hát rózsákban gázolva bokáig
Itten a völgyben lesz a halálom?
Egyedül vagyok. A kiutat se látom.
Felriadok. Félek. Meggörnyed a vállam.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]