| Tört szívvel, melyből fájdalom csordúl, |
| Lejti táncát a szél s közben búskomor… |
| Felhők szállnak el felette zordúl |
| S már az alkony éjszakába fordúl. |
|
| S a barna hegyről rég lejött a nyáj |
| (Mint barna fejről göndör fürt lehull,) |
| S a nedves réten sír a vízmadár |
| S a pásztor botra támaszkodva vár, |
|
| Míg az éji falura a barna ősz |
| Kietlen csöndje űlt, s már hűs verem |
| Az égnek boltja. Melyre nesztelen |
| Szállong a sötét föld alól a gőz. |
|
| Kunyhójának akkor lángja éled |
| S míg nem egy félszeg gondján bíbelődik, |
| Magános asztalán hosszú időkig |
| Még a hűvös gyertyalángba réved. |
|
| S míg éji úton lándzsás éji csősz |
| Korhol duhajt, ki csendjét felveré, |
| A kövér, sötét föld alól a gőz |
| Békésen száll a csillagok felé. |
|
|