|
|
Horatius: Maecenas atavis edite regibus |
|
O et praesidium et dulce decus meum. |
|
| Pártfogóm ím’ szörnyű hálától görnyedten |
| Hajolok le lábaid elé és esdekelve kérlek: |
| Töröld cipőd sarát fenkölt homlokomhoz! |
|
| Hisz néked köszönöm én, hogy vagyok még, hogy lettem, |
| Vaj’ hogyan bókoljak a jótettért, hogy élek? |
| Kérlek: légy legalább nemesebb testrészimhez illetlen! |
|
| Ha gyöngéd volnál, a szégyentől hová kéne lennem? |
| Alázatom pénzét ó fogadd fizetségűl, |
| Légy kicsapongó, mulass, légy velem pajkos, légy kegyetlen: |
|
| Használd homlokomat zsámolyodúl, tobzódj a királyi díszen |
| S ne félj, nem töröd el reszkető, ájuldozó, érzékenyke szívem |
|
|