| Igyekezz, ó igyekezz lélek |
| E föld körén repülni túl! |
| Nézz feljebb: ott tisztább az ének… |
| Lásd: – hol csattogó harc hangja dúl: |
| E föld-világon nem szivesen élek. |
|
| Itt múlnak el, itt repülnek az évek |
| És fellázadnod, sírnod oly nehéz, |
| Oly gyorsan zátonyára fut az ész |
| S a szív az égre ellankadva néz… |
|
| Nézz feljebb: ott az égi mértan |
| Szabálya fénylik és oly egyszerű! |
| S nem kérded többé, mi miért van, |
| Mert nincs kérdés több ott, hol a derű, |
| Honában már a gondolat örök! |
|
| Ott fenn öröktől tündököl a Törvény |
| S ahogy holdak és napok kerengnek, |
| Ne hidd, nem fáj az: közben ők merengnek, |
| S mosollyal múlnak el a századok… |
|
| Óh árva lélek én! E földön én elfáradok |
| S nincs kedvem többé keresni a kulcsot, |
| Mit zúgva elmerít az örök örvény |
| S mit Isten tengerébe elhajított, |
| Hogy nyissam véle majd a titkok ajtaját… |
|
| Te szőke égi lánynak símogasd haját |
| S ott fenn építs magadnak tiszta házat, |
|
| Ott fenn, – ott int a Magyarázat! |
|
|