Örökélet^*

Tűzvész elől van menekvés, Rablók elől futhatsz messze, Orgyilkost öl fürge kés, Hogy őszi nap víg nép temesse, S az éjszakának árnyait Elűzi édes napsütés: De jaj, magadtól menekvésed Nincs e földön s föld alatt! Magad vagy elméd ős-talánya, Örökre társad, síri mécsed… S jaj, bús szerelmed vagy magad… – És életed örök magánya… Ember, bűnös, bús kalandor, Eltünődtem sorsodon: Menekűlsz baráti körbe, Elbujsz dús asszonyi ölbe, Búvol a síri gödörbe… Kígyó vagy te, majd madár… Bizony, lemégy a síri földbe S még alább, a sír alá is Mindhiába szállanál: Számodra nincs örök halál.