| Élő Isten, mért haltam meg ártatlanúl, |
| Hisz mint liliom, tiszta volt szivem. |
| És bámúlt nagy-szelíden akarattalan
|
| Mély, szomorú állatszemem kerek két ablakán… |
| Mért kellett elmúlnom hát s lennem semmivé?… |
| Oh mért nem nézhetem többé a nap tüzét s játékos tükreit |
| S az árnyék mélyen, átlátszón sötét üvegjét, |
| Ha ártalmára senkinek sincs bús tekintetem |
| És senkit meg nem bántok, rontok azzal, még hogy élek? – – |
| Mi bűnöm volt, mely elfödött, a csend, felelj |
| S a szende szemlélet, mely elbüvölt? |
|
| Ki síromhoz méla dudaszóval eljön, |
| Ki sírkövemre bágyadt gyermeket lerajzol, |
| Az holtomban megérti életem: |
| Az megholt lelkem mélységes és titkos |
| Tengerszemére rátalált és áhitatos szájjal |
| Nesztelenül megcsókolta tükrét. |
|
| Ti élők sírom felett pedig |
| Gondoljatok reá, hogy testem már a haragos és tisztelnivaló |
| Romboló erőknek rossz hatalmát sínyli itt alant |
| S a törvények rútabb, másik felét most éli át! |
| E domb felett kik fenn megálltok! |
| S hogy bár itt mélyen rejtezem, pudvás és korcsosúlt alak, |
| Szivemből mégis, ismét édes csend fakadt: |
| Egetverő magány sarjadt belőlem, |
|
|
| Beteljesedék énrajtam Uram. |
| Vagyok kedvük szerint való |
| Borús, s ha kellett, mint a kés, |
| S mint vendégük: beszédes |
| S a mesterségemben nem alkuvó… |
| Uram, felékesítettél a földi téreken |
| S mindez hiába volt. Elfogytam, mint a hó… |
| És semmivé lett drága életem. |
|
| Ha meggondolom, mindez tévedés: |
| Vaj’ Szent Ferenc mit ért el nálatok, |
| Hogy volt az állatokhoz jó? |
| Hisz tovább szenvednek az állatok! |
| Mivel garázda vagy s mi voltál mindig is: kegyetlen! |
| S minek van köztetek oly sok biró? |
| Ha mintakép egy évezredben van talán egyetlen |
| S hogy minek volt az is, mi végre tündökölt, |
|
| Oh szállj meg hát nagy látomás! |
| Hadd tudnám meg, mi végre voltam? |
| S mivégre volt a bölcsesség, vagy lázadás, |
| Vagy azt, hogy mire megyek itt magamba’ holtan? |
| Megérdemelnék már egy jelenést, |
| Türelmemért. – Vagy tán a feledést… |
|
| Ha bűnös voltam is. S ha kérdenéd, |
| Tudd meg, mert gazdátlan pimasz, |
| Megbolygattam az élet kényes felszinét |
| S a titkait kutattam, mint a rossz cseléd. |
|
|
|