| Lám ezt a pírt a nap csókolta rá |
| S az éj ölelte könnyű termetét |
| Táncokra őt a szél tanítja és a rét |
| Sok vadvirága hűs mosolyra szép szemét, – |
|
| Két rossz szemed a fényük megvakítaná, |
| Ne nézz hát rá öreg. Szived is oly sötét… |
| Szépség már nem való neked. A hant alá |
| Ne menj nehéz búcsúval. Abba’ nem hiszek |
|
| Hogy fáj a távozás, ha szomja nincs, – |
| Mondd azt: örömmel jöttem, |
| Az Áron hegye van mögöttem, |
| Hol százezer kigyó sziszeg. |
|
|