Hajnal előtt^*

A nyírfák kérgében a csend… S a hű csillag figyel… Nem halljátok-e hát A kis csillagok sóhaját? Nekik már menni kell, De én még itt maradhatok S mért is ne tenném? Sóhajra mindenkor van ok S minek halnék meg ily korán, Ha még egy pirkadatot láthatok? Majd rózsaszín leszek s áradni fog Szívemből énekem, akár a nagy vizek S a hold alól a szél Máris ringatná habjaim, – nem érzitek? Oh kár fáradnod vélem égi dajka, – lásd Öreg vagyok S nem érdemlek már annyi gondozást, De ott, de ott, az ablakokba’ fenn Kigyúlt a fény, világosság lett hirtelen S megállitott, Vaj’ mi történik ott? Már gondolom, – légy gyengéd égi lány, Ott gyermek született talán… Oh én öreg csavargó, látod, hogy sirok.