Motetta^*

Oh hol találok majd nyugalmat? Senkise tudja, Mit hordok? S mikor az utcán járok, Magamba’ mit morgok? Se hitem, se nyugalmam, Nem szeretek itt lenni S magamba’ forgok. Nem hiszek a kinyilatkoztatásban S hogy így néz ki megváltása után mind e nagy világ, – Hadd dalolok a megaláztatásban: Minden gondolatom, mint az ótvar És átok minden emlékem és nyomoruság. Sós a vérem a keserüségtől, Csak a veszett kutya lehet az én rokonom S az árok széle ékes, szép honom, – Ez lesz a vége látom. Oh nincs e földön egy barátom… S mi sistereg és csikorog, Mi hempereg és úgy forog, A keserű Mennydörgetős ménkűvel barátkozom.