| Mindvégig szomjuhoztam itt. |
| Az egek tőgyét meg nem szoptam én |
| S hol békesség csorran a hegy alatt, |
| Ez áldott völgyet én nem ismerem. |
| Hol zöld levélen űl az elmúlás, |
| (Mint holmi békaporonty űl és nem szól, csendbe’ van,) |
| És lappanganak az árnyak is, bár minden árnyban olvad el |
| S az árnyak járnak jó helyen és puha talpakon, |
| Akár az óriás macskák. – Hej, micsoda tánc foroghat ott |
| S micsoda élet pezsdülhet azért a téres partokon, |
| Mert ott a béresnek is sarkantyúja van! |
| A folyó pedig csillan s széles hátán |
| Apró halfiak ugrálnak fel az ég felé |
| S a jó csillag csak hunyorgat rá, mint a huncut gyermek |
| S akár a duda szól az éj maga. |
| Mert nem kell muzsika, ott minden muzsika, megértesz engem kandi nép? |
| Egy szóval mondom: hol a szív pihen |
| S a láz elült, a láznak vége már |
| S a hajnaloknak nem kell prédikátor, |
| Mert rémek nem leselkednek a mélyükön. |
| De hol van ilyen ország s hol a párja? |
| Hiába fakgatsz, nem tudom, én arra sose jártam, |
| Ha kérdezed, én nem felelhetek. |
| Egy szóval mondom: én nem ösmerem. |
|