| Az édeságyú-vágyú Pergola |
| Busásan issza ám a sört nagyon, |
| Hogy oly széles lett tőle tompora: |
| Ha ráül, hordókat lapít agyon. |
| S az öle négyölnyi mély, mint a tenger, |
| Nem leli mélyét semmi utazó, |
| Ott míly veszélyben vagy, nincs arra szó! |
| Ki tudja, megjössz-e majd onnan ember? |
|
| Így mulattunk mi hajdanán. |
|
| Az édeságyú-vágyú Pergola |
| Úgy csókol téged, mint a kancsó, |
| Vagy vederből ha iszol cimbora |
| S úgy megtelsz tőle, mint a kan ló. |
| Papot hozass és nincsen semmi baj, |
| Meggyónsz előbb és nincs mit félni, |
| Ha elfogysz is, mint napfényen a vaj… |
| A Fanti-utca tudna mit beszélni. |
|
| Így mulattunk mi hajdanán. |
|
| Óh édeságyú-vágyú Pergola, |
| Én néked köszönöm most minden üdvöm, |
| Ha borba vagyok mártva éjszaka |
| S az eszem nem tudja, hogy merre küldjön |
| S mint sarkcsillag, úgy villog és rezeg |
| A házacskád zöld, éji mécse nékem: |
| Akkor a bor nevet. Mert tudja mit teszek: |
| A Fanti-utcába én nem megyek. |
|
| Így mulattunk mi hajdanán. |
|
|