| Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok |
| S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatalan lángolás |
| Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod: |
| Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is. |
| Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott |
| E nemes-szép alakzat… Rossz idők futottak el feletted, |
| Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak, |
| Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték világodat, |
| Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek ették virágaid, – majd a vad burjánzás |
| Mindent ellepett utána, – oly termés volt ez e térségeken emberek! |
| Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie… |
|
| De légy türelmes, – szólok hozzád, – vedd a Libanon |
| Ös cédrusát, e háromezeréves szűzet, – rá hivatkozom, mert onnan vándoroltam egykor erre |
| Tekintsed őt, – türelmes pártájával hajladoz a szélben, nem jajong, |
| De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben |
| Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt. |
| Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel, |
| Borúlatodra majdan rátekint. Halld meg szavam! |
| Én prófétáktól származom. |
|
|