| Borág s borostyán közt, hol ama fürtösfejű |
| Arcán kis ágyának s álmának minden melegével |
| Megjelenik reggel s ittasan bámúlja világod: |
| Kérlek Venusz, küldd el ez egyszer galambjaid arrafelé… |
|
| Csattogva fénylő, szép nyaka mellett: ők |
| Súgják meg neki titkom, hogy régen szeretem |
| S hogy nem mertem mindeddig szólni neki, mert féltem az anyjától |
| S hogy biz’ Isten mondom, félek tőle ma is. |
|
| De sose búsúljon azért, mert most aztán elviszem ám, eltépem és elrablom, |
| Amíly biztos, hogy élek, oly biztos, hogy megszöktetem onnan, – |
| Csak aztán jól készüljön a kedves, mert nincs Isten, aki tervem megakasztja! – |
| Mivelhogy, – énekeljetek ti szép mezők! – én elviszem őt… |
| S a vén zsugorit majd ketten kinevetjük. |
|
|