| Hány hét a világ? Vagy siketnéma lettél? |
| Ott dörög melletted három mértföldnyire, |
| Fekete hullámai megtörvén a Rocky Mountains |
| Legyező-formájú záró-szirtjein. – Zúgnak a ligetek, |
| Amerre halad, – ám te meg se billensz vén csont, még a fülcimpád se mozgatod, |
| Dohányzol Isten igazába’ – s mégcsak feléje se köpsz a folyónak… |
|
| Árjában nem uszol, zátonyain nem pihensz, |
| Varsát sem eresztel, hogy rózsaszín halait |
| Megmetszve hasukon, kipeckeld a forró, jó nyári napon! |
| Vaj’ annyira kibékít az eredmény: megszerzett bungalow-d gyönyöre s a hónapok egyforma futása, |
| Hogy Jupiternek s kilenc holdjának sem örülnél, ha lejönne a kutadhoz inni? |
| (Lásd Ábrahám is felállt ám az angyal előtt, megmosta lábaikat s ledöfött nékik egy gödölyét |
| „S ízes ételt készít vala nékik”, – ej ugyan, mit is magyarázgatom annyit? |
| Hisz megszoktál te angyalt és ördögöt egyaránt, – ismerem a fajtád.) |
|
| De lásd én máskép vagyok ezzel, – én, mint Ábrahám, |
| Még lelkesedem Istenért. S a messzi, nagy folyókról álmodom. Én, lásd, ha meghalok |
| S szivemre teszi majd kezét a földöntúli, jó bíró |
| S jutalmam kérdezi tőlem, megillető igényemet, hogy szívszakító munkám béreként mit gondolok?… |
| Én majd a Mississippit mondom cimbora, mert ott és akkor kinyitom ám a szám |
| S nem hallgatok, de nem is szégyenkezem többé, ahogy eddig. – Vigyetek a Mississppi mellé, messzire |
| Oh nagyon messzire. Mert ott az én hazám, hol minden csak szeret, mert senki sem ismer |
| S amit nem ismerek, – látod, már én is csak azt szeretem. |
|
| Fekete nap volt az életem. – Kinek panaszoljam? Elmult. |
| Oh mintha sose láttam volna napfényes szép egeket… |
| Ó távoli folyam s ó Ámerika zordon és messzi vadonjai! – félek… |
| Hogy nincs is jó bíró s én sose látlak meg benneteket. |
|
|