⁵²⁸ Lukácsy Sándor szerint Petőfi műveiben nyoma sincs Saint-Simon nézeteinek (In. Petőfi tüze. 214. old.) A Petőfi és Cabetban példát is említ: „A saint-simonisták legjellemzőbb szava az »oisif« (dologtalan), szembe állítva az »industriel« vagy »producteur« (termelő) szavakkal. Petőfi sosem használta ezeket az ellentétpárokat…” (326. old.) „Sosem…”? A ledőlt szobor befejező szakasza másról tanúskodik: „Föl, nemzetemnek apraja, nagyja, / Szégyen reá, ki lomhán vesztegel, / Dicsőség arra, ki dolgozik…” A lomha veszteglő az oisif szinonimája, a dolgozó a termelőé – e pár sor akár egy saint-simonista plakát ékessége is lehetne. Sőt annak bizonyítékául, hogy némely eszmék, nézetek, „ellenpárok” teljesen különböző irányzatoknál is közösek lehetnek, hadd emlékeztessek arra, hogy nálunk az ötvenes évek sztálinista munkapropagandájában helyet is kapott Petőfi verse. Amivel nem azt kívánom állítani, hogy a vers saint-simonista, még kevésbé azt, hogy „sztálinista”, csupán újabb adalékkal szolgáltam egy elmélethez, melynek elhivéséhez előbb el kellene feledkeznünk Petőfi néhány híres verséről. S el kellene feledkeznünk arról is, hogy a semmittevők, a henyélők szembeállítása a hasznos foglalkozást űzőkkel nemcsak a forradalomtól visszariadó Saint-Simonnál lelhető fel, hanem a legkövetkezetesebb francia forradalmárnál, Saint-Just-nél is, aki „mindezeket a dologtalanokat, henyélőket” („tous ces oisifs”) ellentétpárba állította a szabadságra hasznos foglalkozás („profession utile”) embereivel, a hajóépítőkkel, a manufaktúrák és termőföldek dolgozóival – s mindezt költőnk Cabet Histoire-jában is olvashatta, aki hosszan ismertette Saint-Just e beszédét! (III. köt. 559. old.)