Üvöltő Rozália

A nemrég eltemetett Üvöltő Rozália sírját gaz borítja.

Feledés.

Szűcs Mátyás huszonöt éves, dús hajú, körszakállas, kisportolt, hadnagyi rangban tűzoltó volt. Előtte belügyi egyesületnél közepes eredményeket elérő kerékpárversenyző. Néhány hónapnyi udvarlás után feleségül vette a másodosztályban beállós poszton kézilabdázó, izmos, széles vállú, keskeny derekú, tündérszép arcú, ritka szép mellű, hamvasszőke, tizennyolc esztendős Üvöltő Rozáliát. A lány, neve ellenére, halk szavú, értelmes, szelíd teremtés volt.

Ameddig.

Házasságuk második esztendejében Üvöltő Rozália egyre gyakrabban rázendített. Kiabált, majd üvöltött. Üvöltött hajnalban, éjszaka. Virágcsokrot is falhoz vágva üvöltött.

Szomszéd fiú elnevezte nyugtalan prérifarkasnak. Tizenéves barátja kijelentette:

– Tűzoltótiszt felesége nem lehet prérifarkas. Akkor dupla csövű puskával pontosan szíven lőnék. Bőrét porolón szárítanák.

– Ha nem prérifarkas, miért üvölt? Holdat, csillagokat felhők mögé kerget. Szüleim, szomszédaink füldugót vásároltak. De kutyámnak nincs füldugója. Sajnálom őt.

Ujjával homlokára bökött.

– Cizofréniás. Benne van egy nagy cizofrénia.

– Nem lehet kivenni? Csipesszel? Ügyes masinával?

– Semmi pénzért. Beleült. Folyton mérgelődik.

– Férje is bedugja két fülét?

– Egyáltalán nem dugja be. Szakállát kölnizi és hazudik. Hú, de hazudik. Ügyesen. Anyám szerint pofátlanul.

– És orvosok mit mondanak?

– Minek orvos? Szűcs Mátyás ne hazudjon, akkor nem működik semmiféle cizofrénia feleségében.

– Tűzoltótiszt miért hazudik?

– Beteg. Mondják, ki kell herélni. De szigorú utasítás miatt semelyik orvos nem vállalja.

Megállapították, hülyénél hülyébb betegségekkel tele a világ. Például János Sándor kőműves mája eltűnt, mondják. Bortól, sörtől, pálinkától. Ez is különös.

– Ha a túlvilágon nincs elvonókúra, fújhatja.

– Föltámadáskor dülöngél.

Mindketten nevettek.

Szűcs Mátyás nem ivott bort, sört, pálinkát. Kölnizte szakállát. Hazudott.

Beszéltek vele szülei, Üvöltő Rozália apja, anyja is, de ő nem jött zavarba, fejét nem horgasztotta le. Magabiztosan állította:

– Nem hazudok. Semmi okom rá.

Amikor apja kérdezte, hogyan lehet ilyen konokul pofátlan, csodálkozott. Bántó él nélkül válaszolt.

– Apám, percenként csalod szülőanyámat. Jogosan letagadod. Ez nem hazugság. Szereted ruhátlanul ágyba vinni a nőket, de egyetlen nőt szeretsz, becsülsz, feleségedet. Ha kóbor kalandjaidat elsorjáznád, anyámat porig aláznád.

– Anyád nem gyanakszik. Csinálj, amit akarsz, de férfi módjára, fű alatt. Ne csiripeljék verebek is.

– Emberek csiripelik. Senki nem tartott gyertyát. Senkinek sincs fényképe. Olyan kalandokról pletykálnak, amikből betű sem igaz. Feleségem üvölt, én nem vágom kupán. Biciklire ülök.

– Egyszer hazamész, nem találod őt.

– Lehetetlen, apám. Szeretjük egymást.

Üvöltő Rozália üvöltötte:

– Liftben csókolództál, rendőrlánnyal!

– No igen – válaszolt férje. – Meg ágyban állva, hideg szobában.

És szakállát kölnizte.

Üvöltő Rozália tovább üvöltött.

– Hódos Máriával paplan alá bújtál! Zuhanyozóban lányok mesélték, két mellét dicsérted!

– Nem igaz. Csak a tiédet dicsértem. Olyan szépet férfi álmában sem látott.

– Miért élünk együtt? – üvöltött felesége. – Két mellemért?

– Boldog tőle minden éjszakám.

Szakállát kölnizte és kerékpárra ült.

Szűcs Mátyás apja jóslata két év múltán beteljesült. Nem találta otthon feleségét. Szüleihez költözött.

Rozália anyja elmagyarázta lányának:

– Olyan házasság nincs, ahol ne lépnének félre. Nem szabad néhány maflaságért bombát robbantani.

– Te is csalod apámat?

– Nem gyakran. Gondolatban. Gyáva asszony vagyok.

– Pokolra kerülsz. Ott várnak rád.

– Lányom, téged bárányfelhőn. Ha dörög, villámlik, falevelek röpülnek, mindenki tudja majd, angyalokkal üvöltesz.

– Beszélsz, beszélsz, meg ne bánd, mit beszélsz.

Nem hallgatott anyjára. Elváltak.

Szűcs Mátyás megházasodott. Két fia született. Hazudott, szakállát kölnizte. Csalta feleségét, aki nem maradt adósa.

Békességben, boldogságban éltek.

Üvöltő Rozália testnevelési főiskolára járt. Sok fiú udvarolt neki, kezét is megkérték. Ha nem is gyakran, egyikkel-másikkal ágyba bújt.

– Hülyéket beszélnek, elzsibbadnak mellemtől – mondta anyjának. – Nekem meg nem több, mint éhes embernek közepes vacsora. Olcsó hús, olcsó köret. Nem több.

Így röpültek esztendők.

Még nem volt harmincéves, amikor szerelmes lett.

– Ilyen csoda nincs – mondta fátyolos szemmel anyjának. – Sem könyvekben, sem moziban. Soha két ember így nem szerette egymást. Anyám, ha elveszítem őt, meghalok.

Anyja ráncos arcával, fénytelen szemével nézte őt. Tudta, minden szerelem múlandó. Elillan legdrágább parfüm illata is. Szerteszállnak csodálatos álmok, legszebb szavak. De nem szólt semmit. Megcsókolta egyetlen leányát.

Az élet, bármennyire közhely, igen gonosz dolgokat produkál. Üvöltő Rozália zuhany alatt parányi duzzanatot talált bal mellén. Hosszú, alapos vizsgálatok után megmondták, rosszindulatú daganat. Nem várhatják meg, amíg szóródik.

– Bal mellét amputáljuk.

Üvöltő Rozália tétova mozdulattal igazított könnyű nyári blúzán. Behúzott szemmel nézte a főorvost. Fahangon kérte:

– Tépje szét minden leletemet, dobja el kartonomat. Felejtse el, hogy valaha itt jártam.

– Ezt nem teheti. Éveket elvesz az életéből. Később már nem biztos, hogy tudunk segíteni.

Nézte a főorvost. Kis szünet után megkérdezte:

– Meddig élhetek?

A főorvos golyóstollát forgatta.

– Nem tudom.

Üvöltő Rozália fölüvöltött.

– Csernobil? Miféle tréfa ez? Szerelmes vagyok, nem csonkíthatnak meg!

Pár hónapig ölelte szerelmét. Kora nyáron eltemették.

Augusztus végén hatalmas vihar támadt. Villámokat szórt az ég, rettenetes dörrenések követték. Eső vert végig Budapesten. Őrült szél tombolt, üvöltött.

Rozália anyja két tenyerével betapasztotta fülét.

– Papa, csukd be az ablakot. Lányod angyalokkal üvölt.

Férje nem mozdult. Hangtalanul sírt, ahogy öregemberek sírnak.

Esztendő se telt el, előbb az asszony, majd férje került koporsóba.

Minden szerelem múlandó. Elillan legdrágább parfüm illata is. Szerteszállnak csodás álmok, legszebb szavak.

Ki tudja, tartott-e Üvöltő Rozália szerelme addig, ameddig az élete?