Az üveglapon át

Régi legenda, sokszor gondolok rá. Nem tudom, miért. Hogy olvastam vagy hallottam, mesélte valaki, akire már rég nem emlékszem, nem tudom. Azt sem, pontosan így hallottam, olvastam-e, vagy hozzáálmodtam. Talán az egészet csak álomból ismerem. Bizonyosan annyit tudok, évek óta kísér és kísért.

Megpróbálom elmondani.

Valamikor régen, amikor még úgy hitték, a sok pénz, az arany uralja a világot, a gazdag ember üldögélt kincsei árnyékában. Szomorú volt és unatkozott.

Nem csoda. Mindenki a kedvébe akart járni. Szakácsai nap mint nap legkedvesebb ételeit főzték. Egy idő után, ha ránézett a tálra, már undorodott. Zenészei éjjel-nappal kedvenc muzsikáját játszották. Orvosai imádkoztak, betegedjék meg végre egy kicsit. Aki nem beteg, nem lehet meggyógyítani.

Nem messze a palotától élt egy bölcs öreg. Suttogták, mindent tud emberről és világról. Elhatározta a gazdag ember, fölkeresi, a tanácsát kéri.

Úgy is tett.

A bölcs, mintha tudta volna, vendége jön, a kapuban várt rá. Kézen fogta, talán mosolygott is, miközben a szobába vezette. Az ablak előtt álltak meg.

– Nézz ki – mondta a bölcs. – Mit látsz odakint?

A gazdag ember fürkészte a tájat.

– Embereket látok, fát, füvet, madarakat. A lovaimat, a kocsit, amely idehozott. A szolgákat, akik kísértek.

– Tőlem mit kívánsz?

A férfi nem nézett rá, a tájat figyelte az ablakon át.

– Úgy emlékszem, volt idő, amikor kéknek láttam az eget. Nem tudom, hogy történt, egyszer észrevettem, hogy elfelejtettem kéknek látni. Rólad azt mondják, bölcs vagy. Mindent tudsz. Akkor tudnod kell, milyen csúnya, szomorú a színtelen ég. Segíts, hogy kéknek lássam újra.

A bölcs megértő mosollyal a kezéhez nyúlt, a tükör elé vezette.

– Nézz bele – mondta. – Mondd meg, mit látsz most?

– Most magamat látom. Csak magamat.

A bölcs elengedte a kezét. Már nem mosolygott.

– Ennyi az egész. Az ablak is üveg, a tükör is. De a tükör üvegét ezüsttel vonták be. Ettől az ezüst bevonattól van az, hogy már nem látod a többi embert, a földet, az eget. Már csak magadat látod.

Kell mind a kettő. A tiszta üveglap is, a tükör is. És kell még valami, úgy hiszem.

Tudni kell, mikor melyiket tartom a szemem előtt.

Hadd meséljek arról egy keveset, mi mindent láttam az üveglapon át.