ÖREG
Elbeszélő hangon. Karácsony előtt pár nappal ismertük meg egymást. Tudom, ostoba találkozás volt, ami később történt, még rosszabb. Öreg vagyok már, beteg, valahol ácsolják a koporsómat, nincs már erőm tűnődni, mi az ördögnek sétáltam át akkor azon a behavazott téren. De úgy történt, és én megálltam a pad előtt. Csönd. Ámultan. Né csak, tán napozol? Vagy odaragadt a feneked? Szünet, elbeszélő hangon. De ő csak nézte tovább a sűrű hóesést, olyan mosollyal, mint aki hangot hall a fehér esti csöndben. Szünet, ingerülten. No, szólj már valamit!
VIGYORI
Halkan. Figyelje csak, énekelnek. Meg varjak is szállnak. Félnek valamitől.
ÖREG
Zavartan, tanácstalanul. Na igen, persze. Csönd. Hajolj csak közelebb. Szünet, boldogan. Te ittál! Nem takarodsz haza!
VIGYORI
Ráérek. Mert én főbérlő vagyok. Saját kulcsom van. Ma kaptam Kopetitől.
VIGYORI
Széntróger. Kapna tőle egy pofont, bukfencezne.
VIGYORI
Igen. Anyámnak volt a szeretője.
VIGYORI
Nem hát! De nagyon szépen viselkedett délután. Húsz forintot adott a sírásóknak, és nekem is fizetett két féldecit.
ÖREG
Krákog. Na gyere! Nem ülhetsz itt tavaszig! Szünet, elbeszélő hangon. Befordultunk az Aggteleki utcába. Megállt az iskola pinceablakánál, ahol az áramfejlesztő duruzsolt. Az úttesten kopott sereg lapátolta a havat.
Lapátok csikorgása, tompa pufogás, ahogy a hóbuckákat egyengetik.
VIGYORI
Holnap én is jövök. Aki annyit eszik, mint én, annak pénzt is kell keresni. Kopeti megmondta. Újságpapírt csavarok majd a lábamra.
ÖREG
Az jó. Ügyesen kell, a harisnya alá. Szünet, nem tudja mit kezdjen ezzel az idétlen fiúval, ingerülten. Gyere, iszunk egy stampedli rumot! Neked már úgyis mindegy!
Kocsmazaj.
Na, egészségedre!
Koccintanak, isznak.
VIGYORI
Anya, ha ivott, mindig énekelt. „Hajmási Péter, Hajmási Pál.” Mint a gramofon. Nem hagyta az embert aludni.
ÖREG
Ráförmed. Mit nevetsz? Szünet. Beteg volt?
VIGYORI
Megcsapta a vas. A mellén. Borogatta ólomvízzel, ecettel, mégis levágták. Azt mondja Kopeti, az orvosok elfuserálták őt.
ÖREG
Csöndesen. Késő van, mennünk kell. Majd csinálunk valamit. Valamit mindig kitalál az ember.
A kocsma zsivaja elúszik, csönd, majd műhelylárma, különféle hangok: „Mi van, Jani? Soma, add ide a kannát! Emberek, ki vitte el a padomról a sublert?” De csak egyetlen motor zúg.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Még sötét volt a városban és kegyetlenül hideg, de az esztergályosok már itatták a csapágyakat, és rekedt kiáltásokkal űzték egymás szeméről a korán kelő emberek bódulatát. Csak az Öreg búgatta egyedül a motort, ölte az életemet.
ÖREG
Ahogy a fű nő, olyan lassan engedd rá. Ha újra eltöröd, bottal kergetlek ki!
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Nem bántam volna, ha belém rúg, csak elfuthatnék. Ki a kapun, akárhová, akár a temetőbe, csak el ettől a géptől. Hisz láthatná, hogy félek, szédülök tőle, mért kínoz? De nem szóltam, sóhajtani se mertem, lehajtott fejjel léptem a deszkára, és megrántottam a kapcsolót.
Kés pattan, sikít az anyag.
ÖREG
Kikapcsolja a motort. Kirobban belőle a visszafojtott düh. Megint eltörted a kést. Te átok. Te két lábon járó átka annak a huncut Istennek!
VIGYORI
Elbeszélő hangon. A falhoz lapultam, szorosan a hátammal, és némán, rémülten néztem az odasereglő embereket. Egy esztergályos erős ujjával a mellembe bökött.
ESZTERGÁLYOS
Nézzétek, még vigyorog! De hülye fia vagy az anyádnak!
Általános nevetés, majd egymás után fölbúgnak a motorok, működik a egész műhely.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Nem is köhintettem tőle, nevettem a többiekkel, hisz értem én a tréfát. Csak később, amikor egyedül hagytak, és fölbúgtak mind a motorok, tapogattam meg óvatosan a csontomat az ingemen keresztül. Azután sokáig álltam a padnál, hárfáztam a fűtőtest bordáin, de senki sem törődött többé velem. A téli napfény a villanyórát is elérte, amikor egy lány a kezemhez nyúlt.
LÁNY
Nevet. Ne szomorkodj, fiú! Más is eltöri a kést. Meg a fúrót is. Nem olyan nagy baj az.
VIGYORI
Határozottan. Elmegyek! Elegem volt ebből fülig! Szünet, szipog. Hiába kiabál az Öreg. Nem félek én tőle sem. Elmegyek és kész.
Csönd, mozdony tolat, koccannak az ütközők, két-három éles füttyszó.
ÖREG
Elbeszélő hangon. A hegesztőből léptem ki, amikor megláttam az udvaron, osont a hólepte ládák között, át a síneken, a kapu felé. Rákiáltottam, és ő ijedten jött hozzám. Szünet, más hangon, csöndesen. Nem megy ez neked. Föltekernéd magad a szíjra. Aztán engem csuknak be.
ÖREG
Dühösen. Mit topogsz? Szünet. Adok pénzt, vegyél egy pár cipőt, kilóg a vizes harisnyád. Szünet, elönti a düh. A fenének élsz te a világon!? Szünet, lemondóan. Menj, pucold le a padot. Ordít. De takarodj, hogy ne is lássalak! Szünet, elbeszélő hangon. Az emberek pár nap alatt megbarátkoztak vele, ugratták, és elnevezték Vigyorinak, mert valami riadt mosoly ült mindig a szája körül. Hajnalban köszöntötték, és megálltak a padjánál.
ESZTERGÁLYOS
Szervusz, te Vigyori. Kivel aludtál az éjjel?
ÖREG
Elbeszélő hangon. Ilyenkor vigyorogva felelt, és mindig elpirult. Ezen is lehetett nevetni, de az igazi mulatság később jött. Tudták, hogy remeg tőlem, és ha bajt csinál, még a motorját sem állítja meg. Csak behunyja a szemét, és áll a deszkán mozdulatlanul. Ilyenkor megbökdösték egymást az emberek, sokáig lesték őt, míg kipukkant a nevetés.
Beúszik a jókedvű nevetés.
ESZTERGÁLYOS
Nevetve kiabál. Boga bácsi! A Vigyori szétszedte a masinát. Motorbiciklit csinál belőle.
Csönd.
ÖREG
Elbeszélő hangon. Ilyenkor odarohantam, elkaptam őt, ráztam kegyetlenül, ordítottam. „A kezedet töröm el! Azt a süket két kezedet!” Szünet, elbeszélő hangon. De csak az egyiket törtem el. Nem is a kezét, hanem a könyökét. Pillanatok alatt történt. Az ideges munkán nincs áldás, a keskeny rézrúd kilógott az adagolóból, a sebes forgástól fölhajlott, és megütötte őt. Ijedtében végigfutott a műhelyen, de nem nevetett senki. A vasajtónál kapták el, a Lány óvatosan lefejtette róla a kis vászonkabátkát. Kifordult könyökén tojásnyi dudor volt, közepén vér.
VIGYORI
Nem, nem fáj. Csak melegem van.
ÖREG
Indulatosan. Mit vigyorogsz? Semmi okod rá! Csönd. Elbeszélő hangon. Este meglátogattuk. Egyedül volt otthon, azt mondta, Kopeti eltűnt, tíz napja nem látta. Sajtot, kolbászt, friss cipót vittem, és termoszban forró teát. A Lány szaloncukrot. Mikor a szakadt pokrócra pörgette őket, föltápászkodott. Beletúrt a színes sztaniolkockákba.
VIGYORI
Ámultan. Arany? Boldogan kacag. Valóságos aranyak.
ÖREG
Elbeszélő hangon. Én a jégvirágokat bámultam az ablakon, a Lány sem tudott szólni. Ő is elkomolyodott, összeráncolta a szemöldökét, úgy nézett rám.
VIGYORI
Határozottan. Ha meggyógyulok, visszamegyek a műhelybe.
LÁNY
Ahogy jobban leszel. De addig pihenned kell. Holnap hozok egy vödör szenet, befűtök, meg aranyból szaloncukrot is. Most aludjál, Vigyori, és álmodj szépeket.
Csönd.
ÖREG
Elbeszélő hangon. Korán reggel beállított a műhelybe. Foltozott katonakabátban, gipszelt könyökkel, büszkén, mint egy sebesült harcos. Elöntött a düh.
Beúszik az üzem lármája.
Indulattal. Mi az istent akarsz itt!
VIGYORI
Ijedten, gyorsan. Befizettem az ebédemet.
Általános nevetés.
ESZTERGÁLYOS
Nevet. És hajnalban jössz ebédelni?
ÖREG
Nevet. Na, verd le az üstöködről a havat, és ülj le valahova. Mielőtt valamelyik gép virslit csinál belőled! Szünet, más hangon. Mi bajod van?
VIGYORI
Halkan, rémülten. Péter bácsi, egér.
VIGYORI
Majdnem sírva. Ott, a forgácsban kucorog.
ÖREG
Na és aztán? Csak nem félsz tőle? Tessék! Belerúgok a forgácsba. Volt egér, nincs egér! Most pedig húzódj meg valahol, mert dolgozni akarok!
Zúgnak a gépek.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. De nem ültem le, járkáltam a gépek között, nézegettem a hajlongó esztergályosokat. Később odamentem a Lányhoz.
LÁNY
Szervusz, Vigyori! Jobban vagy?
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Nem állt meg, rángatta a kapcsolót, remegett a keze alatt a pad. Láttam, hogy a teknő üres, a szivattyú már buborékokat küld a cső végére. Egy kannába fúróolajat töltöttem, vizet hozzá, fölkevertem habzóra. Odacipekedtem hozzá, és egy kézzel a padba csorgattam a tejkék folyadékot.
VIGYORI
Nincs mit köszönnöd. Szívesen hozok neked bármikor.
Búgnak a gépek.
LÁNY
Minden harag nélkül. Mit bámulsz, Vigyori?
VIGYORI
Nézem, hogyan dolgozol. Nagyon ügyesen dolgozol. Meg az arcodat is nézem, mert szép.
LÁNY
Füttyent. Nézd csak, Vigyori! Te ilyeneket tudsz mondani?
Zúgnak a gépek.
Nem vagy még fáradt, Vigyori?
VIGYORI
Nem, egyáltalán nem. Akármeddig is állhatnék itt.
LÁNY
És az sem zavar, hogy rajtunk röhög az egész műhely?
Kirobban a nevetés.
HANGOK
Ütemre. Csókold meg, Vigyori! Csókold meg, Vigyori!
LÁNY
Ő is kacag. Szégyelld magad! Látod, hírbe hoztál! Hogyan mászunk ki belőle!
Harsog a nevetés, majd csönd.
ÖREG
Elbeszélő hangon. Mulya kölyök volt, szégyenében a falhoz lapult, lángvörös arccal pislogott az emberekre. Elöntött a düh, kikergettem őt a műhelyből. Szünet. Ebédidőre már el is felejtette az egészet. Egy fölfordított ládáról biztatta a hógolyózókat, vidámakat rikkantott. A nyurga szerszámkészítő tetszett neki a legjobban. Mindenkit eltalált, még a zászlórúd aranyozott gombját is a kapu fölött. Vigyori lelkesedett, páros lábbal ugrált a ládán.
VIGYORI
Még! Dobd föl a madarakra! A kémény tetejére!
ÖREG
A kislányt is a szerszámkészítő célozta meg, amikor kijött az ebédlőből, kezében a gőzölgő fánkokkal. Ijedtében sikított egyet, és hanyatt vágódott. A fánkok szétgurultak a havon. Vigyori nekirontott a szerszámkészítőnek. Az emberek meghökkentek, abbahagyták a játékot, és körbeállták őket.
HANG
Nyomd ki a szemét, Vigyori! Szegény ember házán egy ablak is elég.
ÖREG
Elbeszélő hangon. A szerszámkészítő is nevetett. Nem akarta megütni a fiút, lefogta egészséges kezét. Vigyori nyöszörgő erőlködéssel rángatta magát, és rúgni akart. A Lány is ott ágaskodott, bámulta a viadalt. Én vetettem véget az ingyen cirkusznak. Elkaptam Vigyori gallérját, és az öltözőbe cipeltem.
Pofon csattanása.
Megőrültél? Verekszel? Kitől tanultad ezt? Kopetitől? Itt nem trógerok között vagy.
VIGYORI
Vadul. Hát nem látta? A mellét csapta meg. És ha meghal?
ÖREG
Marha. Szünet, elbeszélő hangon. És mivel más nem jutott az eszembe, leültettem, és cigarettával kínáltam. Fintorogva szipákolt, köhögött is tőle. Olyan volt, mint aki sír meg nevet egyszerre, az Isten sem tudott rajta eligazodni. Végül is hazakergettem. Az ablakból néztem, ahogy gipszelt karját maga elé tartva, esetlenül bukdácsolt a méteres hóban, mint a menekülő. Aztán a Tüzér utcán a kerítés mögé vonszolva lila árnyékát, eltűnt a szemem elől.
Kimegy a hang, csönd, majd lányok énekelnek szentimentális dalt, bármelyik olcsó slágert napjainkból.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Kitavaszodott. A főzelékszagú folyosón asszonyok civódtak élesen és súlytalanul, maguk sem vették komolyan, csupán a napokat kergették. Kint a macskaköves utcán lányok énekeltek. Az Öreg ágyazott már, pofozta a párnát. Talán három hónapja, hogy eljött értem, idehozott, azt mondta, akármilyen szűk is a lakás, ketten megférünk benne.
Csönd, a lányok éneke hallatszik.
VIGYORI
Szépen tudnak énekelni.
ÖREG
Morogva. Mint a macskák a háztetőn. Viszketnek. Reggel ötkor ébresztő, kegyednek is, fiatalúr. A könyököd munkára alkalmas, megmondták a felülvizsgálaton.
VIGYORI
Csöndesen, furcsán nevet. Nem tehetek ellene semmit. Holnap vár az a nyomorult gép, a gúnyolódó emberek, maga is bántani fog. A műhelyben megvadul, ordít. Szünet. Péter bácsi, én nem akarok gépen dolgozni.
ÖREG
Álmosan. Jó. Majd elmész grófinasnak. Ha fölszabadulsz, te leszel a gróf.
Az ének kiúszik, csönd.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. A műhelyben jók voltak az emberek. Nem bántottak. Később sem, napok múltán sem. Mióta az öreg Boga a fiának fogadott. Tisztelték az Öreget, és kissé tartottak is tőle, mert hirtelen haragú, goromba ember volt. Egyszerű munkát kaptam, M–6-os anyákat készítettem száz- és százezer számra, akár hunyt szemmel is. Nem volt többé baj velem. Mégis elhúzódtak tőlem az emberek, talán mert nem rúgtam velük a labdát ebédszünetben az udvaron, talán mert nem vettem részt a tréfáikban, talán más tartotta őket távol tőlem, nem tudom, hiába mosolyogtam egész nap mindenkire, nemigen szólt hozzám senki. A Lány sem.
Távoli villamos-, autózaj, cigányzene úszik be.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Így jött el a nyár. Egy vasárnap a Duna-part lépcsőjén ültem. Lent a vízen ringó étterem dobogóján elegáns emberek itták a sört, a rikító abroszok között pincérek suhantak, a gombaernyők alól kacagást, cigányzenét hozott a könnyű szél. Szünet. Alkonyodott, mikor a Lány mellém telepedett a kőre.
LÁNY
Nevetve. Szevasz! Hát te mit csinálsz itt?
VIGYORI
A horgászokat nézem. Nem fognak semmit, mégis olyan nyugodtak. És te? Te hogyan kerülsz ide?
LÁNY
Csavarogtam. Vasárnap mindig megnézem a kirakatokat. Nem kerül egy fillérbe sem, csak a lábaim nem bírják. Szünet. Igaz, hogy kilószám olvasod a könyveket? Az Öreg meséli.
Csönd.
VIGYORI
Van egy barátom. Akármilyen erős emberre ránéz, az lesüti a szemét.
LÁNY
Miért? Miért félnek tőle?
VIGYORI
Mert sohasem hazudik. Ezt nem bocsátják meg neki, gyűlölik őt, és félnek tőle.
LÁNY
Nevet. Butaság! Hol van ez a barátod? Szünet, zavartan. Mindenki hazudik, talán csak a pápa nem. A fene tudja, lehet, hogy néha ő is.
VIGYORI
Egyszer fogadalmat tett egy diák, hogy az igazat mondja csak. Mindig mindenkinek. Így van leírva.
LÁNY
Kitalálás! Te ezt elhiszed? Becsuknák a bolondok közé.
VIGYORI
Nem. Szünet. Ha őszinte vagyok, ők is azok. Akkor nem tudnak másak lenni az emberek.
LÁNY
Kacag. Vigyori! Hát ilyen butaságokat olvasol?
Szünet. Csak a cigányzene hallatszik.
Fáradtan. Vége a napnak. Az ember reggel fölöltözik, és már hétfő van.
Csönd, majd hajókürt.
Ültél már hajón?
VIGYORI
Csodálatos utazás lehet. Fut az ég, a víz, a part, a szél. És az emberek hallgatnak, mert a hajón nem szabad beszélni.
LÁNY
Bosszúsan. Miért ne szabadna? A hajó nem templom. Ha megfizetik a jegy árát, kiabálhatnak is rajta. Beszélsz megint összevissza a levegőbe.
VIGYORI
Nézd, milyen csöndesek a habok. Némák a halak is, hogy ne zavarják a sötét vizet.
LÁNY
Ingerülten. A halak azért némák, mert így születtek! Na gyere, indulnunk kell!
Távolodik a cigányzene, dzsesszmuzsika közeledik, egyre erősebb, míg teljesen át nem veszi az uralmat.
A Lány nevetése kibuggyan. Látod! Itt a te néma hajód! Táncol, ordít rajta mindenki!
Most már őrjöng a dzsessz, összekeveredik a lábak dobogásával.
VIGYORI
Akkor is fut a víz, az ég és a part. Gyere, ma este megmutatom neked.
Lehalkul a lárma.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Az utolsó percben mentünk föl a hídra, már oldozták a hajó láncait. A korlátra támaszkodtunk, hajunkat borzolta a szél, alattunk hullámok fecsegtek. Már a Margit-sziget felső csúcsát is elhagytuk, mikor lefutott egy csillag.
LÁNY
Halkan. Valaki meghalt. És most sírnak valahol.
VIGYORI
Anya temetésén varjak szálltak. Egészen alacsonyan. Azt néztem. Szünet. Egyszer meg óriáskiflit akartam, és Kopeti részegen az arcomba csapott. Akkor sem sírtam.
LÁNY
Nevetni se tudsz. A műhelyben azt mondják: Ha tél, ha nyár, te csak vigyorogsz mindenen.
VIGYORI
Tűnődve. Talán igazuk van. Hiszen még a farkasok is tudnak énekelni. Szünet. Csak ha egyet kicsapnak maguk közül, egyedül fél, barátkozni szeretne, társat keres, vigyorog mindenkire.
LÁNY
Érezhetően ki akar bújni az efféle beszélgetésből. Ó, látod, már fordul is vissza a hajó! Nevet. Nem mondom, elég rövid kis utazás!
Csönd.
VIGYORI
Halkan. Én is szoktam nevetni. Ha jókedvem van. Csak te nem látod, ezt senki nem látja. Mikor lázas voltam, szaloncukrot hoztál, és azt mondtad: álmodj szépeket. Te jó vagy, egyszer megcsókoltál. Szünet. Azóta butákat, szépeket álmodom. Szünet. Látod, ma este nem félek, nem tudsz nevetni rajtam. Holnap, ha süt a nap, már nem bánom. Akkor már engem nem érdekel. Csönd. Valami ostoba slágert kezd fütyülni, vadul, élesen.
LÁNY
Ijedten. Te sírsz? Vigyori, te sírsz.
Pillanatnyi csönd.
VIGYORI
Nem, csak a szél. Attól van.
Kiúszik a hang, csönd, majd ajtónyitódás.
ÖREG
Jókedvűen nevet. A mafla szerencsédet! Beletaláltál a közepébe! A mai naptól kinevezlek fő tanácsadómnak, minden verseny előtt kijelölöd a lovakat! Az Isten se tudta visszatartani azt a gyönyörű állatot, zsinóron jött végig, mint a förgeteg, ötvenszeres pénzt hozott! Szünet. Hol csavarogtál? Hoztam egy csésze fagylaltot, de megettem, olvadt már nagyon.
Csönd.
VIGYORI
Péter bácsi, maga miért nem talált feleséget?
ÖREG
Ni csak! Ez a te gondod? És ha szabad tudnom, miért tartozik ez rád?
VIGYORI
Péter bácsi, én ma este együtt voltam egy lánnyal. Sétahajóztunk. Szünet. Én beszéltem neki, és ő meg úgy tett, mintha nem értené, miről beszélek.
ÖREG
Pedig értette. Csak nem kellesz neki.
VIGYORI
Indulattal. De miért nem? Hiszen szeretem!
ÖREG
Nyugodtan. Ne kiabálj. Azt hiszed, mert két hónapja borotválkozol, minden nő a lábadhoz borul? És ha így lenne? De sok zsilettpengét koptatsz el, míg olyan akad, akit igazán szeretni kell. Szünet. Azután lehet, hogy ő is elmegy. Akkor nevetünk, hátba csapjuk az embereket a kocsmában. Szünet. Az ember azért megtalálja magát. Szünet. Gyújts rá!
Gyufasercenés.
Különben is, nem hozzád való. Csinos lány, de nem hozzád való. A jövő héten nyaralni megyünk. Sakkozunk majd. Meglátod, szép a Balaton. És adok száz forintot, vehetsz könyveket is magadnak. Szünet. De ígérd meg, hogy nem találkozol vele. Szünet. Furcsán, mint aki magának mondja. Mert egyszer még nagy bajt csinál.
Csönd.
VIGYORI
Lassan. Megígérem. Megígérem, Péter bácsi.
ÖREG
Nevet, boldogan. Akkor takarodj aludni! Mindjárt reggel van.
Kiúszik a hang, csönd, majd lassan beúszik a műhely megszokott zaja.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Reggel odajött hozzám. – Beszélnünk kell – mondta. – Kettőkor várj meg a sarkon az akácfánál. – Én sokáig babráltam a kapcsolót, azután odaballagtam az Öreghez. – Kettőkor megvárom őt – mondtam. – Tudnom kell, mit akar. – Az Öreg szótlanul bólintott, kezefejével megtörölte verítékes homlokát, és lassú, hullámzó mozgással reszelt tovább. Mikor kifutottam a kapun, a Lány az akácfa alól nevetve kiabálta: – Ráérsz? Gyere, kimegyünk az Állatkertbe! Szünet. Felejthetetlen délután volt. Beszélgettem az állatokkal, és ezen ő szívből kacagott. Először a két lábon kéregető medvével találkoztunk.
Csönd, beúszik az Állatkert zaja, állathangok, gyerekcsivitelés, pereces kínálja a perecét, fagylaltárus a fagylaltot stb.
Te behemót fráter, miért nem mész dolgozni? Ha ezt látná az Öreg, a füledet is letépné.
LÁNY
A mackó nem tud esztergályozni, se mást, csak megeszi a mézet. Nézd csak, leült és tapsol.
VIGYORI
Ne örülj, anyagmozgatónak pontosan megfelelsz.
LÁNY
Nevet. Gyere! Szünet. Itt a zebra! Erről mit mondasz?
VIGYORI
Komolyan. Ez egy beteg ló, azért viseli a pizsamát.
LÁNY
Nevet. Ó, de buta vagy! Szünet. És a majom?
VIGYORI
Látod, a majom fenekét míniummal rozsdamentesítették.
LÁNY
Kacag. Na, szégyelld magad!
VIGYORI
Nézd, a teve meg lúdtalpas, mint a műszaki osztály vezetője, még a szája is örökké mozog.
LÁNY
Nevet. Ha ezt a Korányi hallaná! Szünet. És a hattyú? Mitől olyan büszke?
VIGYORI
Csöndesen. Nem büszke, csak reménytelenül szerelmes. Ezért gőgösen kihúzza magát, azt hiszi szegény, akkor nem tudják a társai.
VIGYORI
A szerelmet senki sem titkolhatja. De régen nem nevetik. A hattyú érzékeny, s ha bántják, meghal.
LÁNY
Halkan. És ha buta? Ha őt is szeretik?
Kifut az Állatkert zsivaja, csönd.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Akkor hozzám bújt, és megcsókoltuk egymást. Azután sokáig kószáltunk az utcákon. Azt mondtam, tavasszal gyöngyvirágot hozok neki, meg orgonát, nyáron rózsát, hófehéret. Ősszel színházba megyünk, és összesúgnak majd az emberek. – Nézd – mondják –, milyen csodálatos asszony. Ott, azzal a vigyorgó alakkal. – De én nem haragszom érte, talán én is szép leszek. Attól, hogy szeretlek.
LÁNY
Beszélj még. Most a télről.
VIGYORI
Télen csönd van. Kint vársz majd a konyhában, míg csöngetek, és akkor a karácsonyfáról a gyertyaláng mind téged köszönt.
LÁNY
Boldog nevetéssel. És csillagszóró? Csillagszóró nélkül nem igazi!
Csönd.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. És szállt belőlem a szó, szőttem álmainkat. Amikor beesteledett, a Baross téren, egy lámpa tövénél megálltam. Most a Lányhoz beszél. Ha nem vagyok melletted, gondolsz-e rám?
LÁNY
Csöndesen. Nekem még nem volt senkim. Szünet. Ha akarod, elmegyek most hozzád. Megfőzöm a vacsorádat, és a tied leszek örökre.
VIGYORI
Nem. Szünet. Én templomból viszlek majd haza. És akkor fehér lesz a ruhád. Mert én igazán szeretlek.
Csönd.
VIGYORI
Miért nem kísérhetlek tovább?
LÁNY
Így akarom. Szünet. Menj szépen haza, az Öreg már biztosan vár, én besétálok a Thököly úton a Sport-vendéglőbe.
LÁNY
Nyugodtan. Hátramegyek a törzsasztalhoz, és vacsorát rendelek.
VIGYORI
Te vendéglőben vacsorázol?
LÁNY
Furcsán nevet. Mint egy hercegné! Étlapról! Szünet, ragaszkodni akar a tréfálkozó hanghoz. A lovagok meg ajánlatot tesznek nekem egyetlen éjszakára, és anyámat biztatják, beszéljen helyettük, legyen a segítségükre. De az én anyám nemet mond nekik, hangosan röhög, mert ilyenkor már sok benne a rum. Sokszor hallott szöveget és hangsúlyt utánoz. Frászt a beletekbe! Az én lányomat elviszi a velszi herceg, vagy eladom egy ügyvédnek! Különben is, a lányom úrinő! Vasesztergályos! Szünet. Anyám vacsora után mindig megcsókol, és hazakerget aludni. És míg az álom értem nem jön, rád gondolok, és néha a fényképészre is, akit a Thököly úton mindenki kedvel a barátságos természetéért. Szünet. Menj, Vigyori, holnap reggel várlak ám a műhelyben.
Kifut a hang, szünet.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. A fényképészről sokat beszélt nekem.
LÁNY
Te, még a lányok se malackodnak vele, és a koldusoknak mindig egy forintot ad.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Engem nem érdekelt a fényképész, de mosolyogva hallgattam a róla szóló történeteket, hisz úgy szerette mesélni.
LÁNY
A fényképész németül is tud, meg aztán mikrós lemezjátszó gépe van, kétpárevezős csónakja a Dunán és amerikai rendszerű horgászfelszerelése. Sőt, olyan napolaja is, hogy félóra alatt indiánszínű lehet tőle bárki.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Én csak nevettem ezen a sok butaságon, magamhoz öleltem őt. Pár nappal később fényképeket mutatott, színes volt mind, és én kiválasztottam a legszebbet. Ő zavartan elmosolyodott.
LÁNY
Ne vedd el. A fényképész holnap fölnagyítja őket. Abból majd kapsz.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Múltak a napok, de nem tett említést a képekről. A fényképészről sem beszélt többé. Szünet. Ezen a nyáron búcsúzott el tőlem örökre.
VIGYORI
Szép volt, és megköszönöm. De nem akarlak többé látni.
LÁNY
Halkan. Nem látsz többé. Én már nem megyek a műhelybe soha.
Kimegy a hang, csönd, mosás zaja.
VIGYORI
Megint gatyát mos?
VIGYORI
Mindennap. Még egyszer sem tévesztettem el az ajtót. Szünet. Azért szánalmas dolog, amikor egy öregember gatyát mos a lavórban.
ÖREG
Indulat nélkül. Feküdj le. Bűzlik belőled a pálinka.
Csönd.
VIGYORI
Talán azt szeretik, aki üti őket. Tűnődőn. Beléjük kell rúgni. A fene ismeri ki magát. Maga pofozott már nőt? Szünet. Ha visszajön, karórát veszek neki. Én nem tudok gorombáskodni.
ÖREG
Én majd kimosom a kombinéját. Csináljatok egy gyereket is, nehogy unatkozzam.
VIGYORI
Könyörög. Menjen el hozzá. Mondja neki, hogy nem haragszom. Várom őt. Így nem lehet élni.
ÖREG
Hetek óta iszol, mint a gödény. Nem szóltam. De ezt a nyavalygást nem tűröm! Rongy vagy! Hitvány, pipogya fráter, akit már sajnálni sem lehet.
VIGYORI
Gúnyosan nevet. Hát ne sajnáljon. Maga sokra ment a büszkeségével. Egyedül maradt vénségére, utálja mindenki. Én is itthagyom, elegem van a gorombaságaiból.
ÖREG
Lassan. Ideállsz elém? Így?
VIGYORI
Engedje el a zakómat! Hallja! Ne rázzon engem!
ÖREG
A Vigyori! Elege van belőlem! Föllázadt a Vigyori!
Csörömpölés, majd öreges nevetés távolodik, és vele kimegy a hang. Csönd, majd kocsmazaj, és beúszik az Öreg szilaj éneke is.
Engem keres, uram? Fáradjon közelebb, tessék, van itt hely!
Bort töltenek.
Igyál!
Koccintanak, isznak, újra tölt, parancsolóan.
Gyerünk! Nevet. Ember vagy te a javából! Kemény legény, az Úristenit! Bort tölt, isznak. Na, még egyet! Szervusz!
VIGYORI
Csöndesen. Egészségére.
Koppannak a poharak az asztalon.
ÖREG
Szomorúan. Szédülök. Vén hülye vagyok, és szédülök.
VIGYORI
Sokat ittunk. Menjünk haza, Péter bácsi.
Csönd.
ÖREG
Talán visszajön. Majd forgatja a szemét. Ez olyan. Nevet, és a farát riszálja.
VIGYORI
Ha visszajön, újra boldog leszek.
ÖREG
Kapkod. Nem! Nem igaz! Csak most érzed így! De ez elmúlik! Egy-két liter bor még, és elmúlik.
VIGYORI
Szomorúan. Soha. Maga sem keresett mást. Ivott és várt. Amíg él, várni fogja.
Csönd.
ÖREG
Nevetni próbál. Nem attól félek, hogy elmész. Megszoktalak, hát nem volna jó. Szünet. Hiszen nem is kéne elmennetek. Együtt laknánk. Szünet. De ő nagyravágyó, és ez gyógyíthatatlan. A műhelyben tudják, hogy szereted a könyveket. Őszre talán iskolába is járhatsz. Segít mindenki. Csak le kell nyelni a békát. Iszunk rá, aztán mehet a kocsi tovább. Szünet. Mondd, hogy így igaz. Csönd. Na látod! Ennyi az egész! Szünet. Bort tölt. Erre is iszunk egyet!
Koccintanak, isznak, koppannak a poharak az asztalon, szünet.
Majd részegen, hamisan énekelni kezd valami pattogó nótát. Gyerünk, fiú, hadd szóljon! Énekel egyedül tovább, lassan kimegy a hang. Csönd. Elbeszélő hangon. Kint az udvaron, a földre terített csövek között hajlongtam, egyikre-másikra ráharaptam a sublert. Végül találtam közöttük megfelelőt, szuszogva húzkodtam ki a többi közül, aztán derekamat ropogtatva odakiáltottam egy csellengő anyagmozgatónak, vigye a fűrészgép elé. Szünet. Ekkor láttam meg a lányt. Ballonkabátban, fején színes kendővel ott állt a portásfülke ablakánál, és valamit idegesen magyarázott. Mikor odamentem, és megálltam előtte, kavicsot morzsolt a cipőjével, azt nézte.
ÖREG
Hiányoztál, mint üveges tótnak a hanyattesés.
LÁNY
Dolgozni akarok. Élnem kell, Boga bácsi.
Csönd.
ÖREG
Krákog. Hát dolgozz. Én nem teszek ellene semmit. De kérlek, szépen kérlek téged, ne haragítsuk meg egymást. Mert abból baj lenne. Nagy baj. Csönd. Elbeszélő hangon. Csak munka után, a körmosdónál szóltam Vigyorinak. Nem lepődött meg, kezére szórta a mosóport.
VIGYORI
Nehéz volt nélküle. Többé nem engedem el.
Kifut a hang, csönd, majd beúszik a tompa utcazaj, valahonnan egy gépzongora ideges zenéje.
Elbeszélő hangon. Ketten ültünk a padon, a sétány kihalt volt. Ő az eget bámulta, én a füvön guruló leveleket figyeltem, zörögtek, mint a papiros. Szünet. Hiszen szeretlek. Miért nem akarod? Szünet. Azt mondtad, gyűlölöd őt. Magad mondtad.
LÁNY
Nyersen. Te sem kellesz. Menjetek a jóságos szerelmetekkel a pokolba! Hirtelen kacagni kezd. Mit bámulsz? Van száz forintod? Velem alhatsz! Az Öregnek megszámítom ötvenért! Gyertek csak sorjában, én sem vagyok ügyetlenebb az anyámnál!
Csönd.
VIGYORI
Takarodj. Azt mondtam, takarodj!
LÁNY
Nevet. Egyszer fogadalmat tett egy diák, hogy az igazat mondja csak. Te mesélted, vagy már nem emlékszel? Szünet. A lehelet, ami a szájatokon kijön, az is hazug. Szerelem – súgjátok, és benyúltok a blúzom alá. Aztán elfáradtok, és már nincs szerelem. De engem szép szóért nem vásárol meg többé senki. Köpök rátok, és okos leszek.
Pofon csattan.
A héten a második. Úgy látszik, ez már így lesz.
Peregni kezd az eső.
VIGYORI
Csöndesen. Gyere, esik az eső.
Mind erősebb csöpörgés, átúszik egy étterem megszokott zajába, a cigányzenekar a hangszereit próbálgatja, hangolnak.
Dideregsz. Alaposan eláztunk. A hajadból is csöpög a víz.
LÁNY
Mint az ürgék. Föl kéne húzni magunkat egy fregolira.
LÁNY
Szobát kell találnom. Tegnap a pályaudvaron aludtam.
Csönd.
PINCÉR
Parancsolnak, kérem?
VIGYORI
Igyunk valamit. Átmelegszünk tőle. Talán egy üveg bort.
PINCÉR
Édeset, savanykásat?
Csönd.
VIGYORI
Furcsa egy alak. Így kidobni valakit az utcára.
LÁNY
Igen, furcsa. Atlétatrikót hord nyáron is az inge alatt, és kölnizi magát.
VIGYORI
Kölnizi? Rosszindulatúan nevet. És pávatollat nem dug a fenekébe? Az istenit, hát hol hagytad te a szemedet?
LÁNY
Szép ember. Ha sétálni vitt, mindenki utánunk fordult. Olyan furcsa bolondságokat beszélt. Hogy elvisz a tengerre, és kék pisztrángot eszünk.
VIGYORI
Marhaság! Mi az, hogy kék pisztráng? Drapp harcsa! Nesze! Lila ló! Hülyeségeket én is tudok mondani.
LÁNY
Tudom, hogy nem mondott igazat.
VIGYORI
Nem baj! Fő az, hogy sok a pénze.
LÁNY
Igen. Mindenfélét vásárol, azután eladja.
VIGYORI
Becsukják. Az ilyen pasasokat nyakoncsípik.
LÁNY
Fáradtan. Az sem érdekes. Szomorkodjon érte az, akivel megcsal.
PINCÉR
Parancsoljanak, az üveg bor. Kihúzza a dugót, tölt a poharakba, isznak.
VIGYORI
Te most is őt szereted.
LÁNY
Nem igaz. Az éjjel bekopogtam anyámhoz. Várjál, kiabálta, vendégem van. Be volt csípve, veszekedett. Te! Ott áll a Grassalkovich utca sarkán, húsz forintért az ágyába bújhatsz. Ő már nem áltatja magát hülyeségekkel, nem is tudják becsapni. Neki van igaza.
VIGYORI
Fanyarul nevet. Mit mondhatok én? Te szép vagy, sok mindent kezdhetsz az életeddel. Utánam soha nem fordulnak meg a nők, gazdag sem leszek. Az emberek nagy része gyakrabban eszik paprikás krumplit, mint kék pisztrángot. Élnek, dolgoznak. Úgy gondolom, ha mellettem vagy, veled könnyű nevetni.
Megszólal a cigányzene.
LÁNY
Halkan. Velem csak sírni tudsz. Vigyori, én kisbabát várok. Szünet, erőltetetten nevet. Nem kell, hogy sajnálj. Anyám ezer forintért elintézi. Azt mondják, semmi az egész. Nem félek.
Szól a zene, majd fokozatosan lehalkul, míg kimegy a hang, csönd, majd ajtónyitás.
VIGYORI
Halkan. Jó estét, Péter bácsi. Szünet. Hazahoztam őt. Szünet. Nem is lepődik meg?
Csönd.
ÖREG
Tegyél még egy tányért az asztalra, és üljünk a vacsorához. Szünet. Húslevest csináltam és marhapörköltet.
Tányérok, evőeszközök csörgése, székeket húznak az asztalhoz, esznek.
VIGYORI
Pocsékul zuhog. Mai napig nem tudom, miért kellett az őszt kitalálni. A tél hideg, de legalább szép. Szünet. Nem így van?
LÁNY
Halkan. Igen, a tél szép.
ÖREG
Lassan, mint aki emlékről beszél, de érezni a gúnyt is a hangjában. Főleg karácsony táján. Hull a hó, lessük benne a Jézuskát. Talán hangot is hallunk. Szünet. A tél hideg és kegyetlen. Nem szeretem.
Csönd.
VIGYORI
Halkan, kétségbeesetten. Péter bácsi! Befűtünk ám a lakásban. Rádiót veszünk. Esténként cigánymuzsika lesz, és énekelünk mind a hárman. Szünet, sírás bujkál a torkán. Péter bácsi, hallja?
Csönd.
ÖREG
Krákog, majd csöndesen, egyszerűen. Persze. Persze hogy hallom. A lakást is kifestetjük, ne csípjen a poloska. A sezlont pedig kihozom a konyhába, majd függönyt húzunk elé. Megvarrod a függönyt?
LÁNY
Halkan. Meg, Péter bácsi.
ÖREG
Akkor nincs itt semmi hiba. Szünet, majd mérgesen. Egyetek, vagy nyakon csapom mind a kettőt. Egyelőre még én vagyok a főbérlő.
Nevetnek mind a hárman, kimegy a hang, csönd, majd beúszik a műhely zaja.
Elbeszélő hangon. Emlékszem, fogást vettem a gyalugépen, bekapcsoltam, mikor a kés szánkázni kezdett előre-hátra. Kisiettem az udvarra. Már az ajtóból megláttam a Lányt, hátát kényelmesen a falhoz támasztva egy ládán ült a raktár előtt, és az eget bámulta. Hirtelen természetű ember vagyok, dühömben egy szöget hajítottam felé. Kiabál. Nem bordély ez, nagysága. Az istenit a jó normádnak.
LÁNY
Csak elszédültem. Megyek már vissza.
ÖREG
Lassan. Mi van veled? Csupa veríték az arcod. Szünet. Te… neked gyereked lesz…
LÁNY
Fizetéskor elcsináltatom.
Csönd.
ÖREG
Műszak után várjatok meg. A vendégeim vagytok.
ÖREG
Gorombán. A Koronázó templomba. Durván nevet. Imádkozunk a trónörökösért.
Kifut a hang, csönd, kocsmazaj.
PINCÉR
Tessék a két fröccs és a málnaszörp.
ÖREG
Koccint, nevet. Erő, egészség. Az ügyességedre.
VIGYORI
Ellenségesen. Ezért hozott ide? Mondja meg, mit akar.
ÖREG
Semmit. Jogom sincs. Szünet. Ne küldjétek el a gyereket.
VIGYORI
Szárazon. Ez nem magára tartozik. Ne avatkozzon bele.
ÖREG
És te? Te mit szólsz?
LÁNY
Most nem akarjuk. Talán majd egyszer. Van még időnk, Péter bácsi.
Csönd.
ÖREG
Mennyiért csinálják? A hangja bántani akar. A kalkuláció miatt.
VIGYORI
Nem fog pénzébe kerülni. Majd eladom a kék ruhámat.
ÖREG
Gúnyosan nevet. Hát igen. Drága mulatság. Szünet. Valamikor a Magyar Acélban dolgoztam egy kölyökkel. Stramm volt, erős, ügyesebb is a férjednél, nem sokat volt munka nélkül. Emlékszem, kedvelték őt a lányok, ritkán aludt egyedül. Szünet. Csak egy akadt, azt nem tudta lekapni a lábáról. Sokáig nem. Ibolyának hívta mindenki. A szeme miatt. Olcsón halt meg. Talán egy kék ruha áráért. Már nem is tudom. Mesélik, egy napon temették a vénasszonnyal. Az kaparta. Bolond kölök volt, arcába csapta az égő petróleumlámpát. Mikor kijött a börtönből, ivott sokáig. Szünet. Marhaság. Én is beszélek összevissza.
LÁNY
Orvos csinálja. Ezer forintért.
Csönd.
ÖREG
Én nem szeretlek téged. Nem akartalak. Talán a gyerek összetart titeket. Szünet. Ennyi kérése van hozzátok egy öregembernek.
Kimegy a hang, csönd.
VIGYORI
Elbeszélő hangon. Pár nappal később házasodtunk. Alacsony, kopott hangú emberke, mellén széles, nemzetiszínű szalaggal, sokáig beszélt. Este moziba mentünk. Az Öreg már a híradónál elszundított. A feleségem is fáradt volt, idegesen odébb tolta a kezemet. A gyerek négy kiló volt, mikor megszületett, szőke és kék szemű, mint az angyalok. Az Öreg azt mondta, strici lesz az aprópénz, tejből van a bőre. Péternek kereszteltük. Szünet. A feleségem már nem jött vissza a műhelybe, az Öreg akarta így. Takarított, mosott, vezette a háztartást, és ahogy múltak a hónapok, mindinkább félni kezdtem, egyre jobban gyűlölte az Öreget, azt mondta mindig, az Öreg nőgyűlölő, gyötri, beleköt minden szavába, talán fölesküdött, hogy az öngyilkosságba kergeti. A vénember valóban megbolondult. Esténként elszámoltatta, mit csinált, hol járt, és ilyenkor gyanakvóan leste őt. Mióta a gyerek megszületett, még komiszabb lett. Néha vitázni próbáltam vele, de ettől jobban megvadult. Csönd. Péter bácsi, térden állva kérem, menjen inkább ki a lóversenyre, csak ne legyen állandóan ez a cirkusz.
ÖREG
Neked is van szavad? Pipogya!
LÁNY
Hadd őt. Megint kitalált valamit. Kicipelte a gyerekágyat a konyhába.
ÖREG
Ki hát! Egész éjjel hagyjátok sírni. Engem nem zavar éjszaka sem.
LÁNY
Kapcsold be a rádiót! Az mégis jobb műsort ad.
Kattanás, megszólal valami opera, egy nő magas, vékony hangon trillázik.
VIGYORI
Bosszúsan. Megint sikongatnak. Utálom az operát, mert mindig sikongatnak. Kikapcsolja a rádiót.
LÁNY
Nevet. Tudod, mi kéne? Lemezjátszó. Olyan mikrós. Az ember fölteszi a Bobby Solót, és egy óráig is el lehet hallgatni.
ÖREG
Mi az, hogy Bobby Solo?
VIGYORI
Fogalmam sincs. Hol hallottad ezt?
LÁNY
Zavartan. Az egy olasz énekes. Csuda érdekesen csinálja.
ÖREG
Kirobban. A kölködön járjon az eszed! Ne a kurválkodáson! Minden délelőtt fodrásznál ülsz.
LÁNY
Semmi köze hozzá! A gatyáját mosom, mint egy cseléd! Mégis baja van? Mit akar tőlem állandóan?
VIGYORI
Kétségbeesetten. Elég! Meg kell bolondulni! Magának legyen esze, Péter bácsi.
ÖREG
Nekem hát. Lökjél az utcára. Majd keresek egy padot, hátha fölszed valaki.
Ajtócsapódás.
LÁNY
Zokog. Vigyél el innen. Félek tőle. Nézd meg a szemét, hogy gyűlöl.
Még hallani a zokogást, majd kiúszik a hang, csönd, tompán megszólalnak a gyári dudák, beúszik a hajnali utca lármája, villamosok zörögnek.
ÖREG
Hadd, elmegyünk a következővel. Nem lógok a lépcsőn.
Hallani, ahogy a villamos elindul, távolodik.
VIGYORI
Miért kell így élnünk? Hogy örökké féljen magától.
ÖREG
Fáradtan, szomorúan. Ne hidd, hogy fél. Akkor is elhagy téged, ha simogatom.
VIGYORI
Megdöbben. Mit tud róla? Szünet. Beszéljen, vagy belevágom a sárba.
ÖREG
Csöndesen, nyugodtan. Valamirevaló férfi nem ígérget. Üss meg, vagy csapj bele a sárba, de ne bohóckodj, fiam.
VIGYORI
Fojtottan. Hiába mocskolódik. Nem fogja elmarni tőlem.
ÖREG
Csöndesen, tárgyilagosan. Menthetetlen asszony. Már belekóstolt a flancba. Pénz kellene. Gyíkcipőre, szépítőszerre, Bobby Solóra.
Villamos érkezik, megáll.
Menj vissza. Mondd meg neki, ne féljen tőlem. Én nem bántom többé.
A villamos elindul, és vele együtt kimegy a hang; csönd; halk ajtónyitás.
LÁNY
Ijedten. Jézusom, ki az?
VIGYORI
Csak én vagyok. Aludtál?
VIGYORI
Vissza kellett jönnöm. Az éjjel rosszat álmodtam.
LÁNY
Nevetve. Édes Istenem! Hát te már sosem leszel felnőtt?
VIGYORI
Azt álmodtam, hogy elhagytál.
LÁNY
Butaság. Látod, itt vagyok. Ülj ide, és csókolj meg.
Csönd.
VIGYORI
Élek, mint a süket, a vak. Szeretlek, és azt hittem, te is boldog vagy.
LÁNY
Sokat vagyok egyedül. Az nem jó. Meg az állandó marakodás.
VIGYORI
Az Öreg nem bánt többé. Azt üzente.
LÁNY
Érezhetően fél, de nem emeli a hangját. Nem hiszek neki. Gonosz. Börtönben is volt. Azt hiszed, nem tudom? Ő volt az a petróleumlámpával. Figyeld, amikor rajta van a bolondéria. Olyan a szeme, mint a kés.
VIGYORI
Nem árt ő senkinek. Csak kiabál. Öreg már nagyon. A műhelyben is kiabál, mégis szeretik. A gyerekért tűzbe menne.
Csönd.
VIGYORI
Halkan. Ezer évig tudnálak így nézni, szép vagy. Szünet. Téged ajándékba kaptalak. Érezte az Isten, hogy igazságtalan volt velem. Ha elhagynál egyszer, azután már nem tudnék mit kezdeni az életemmel.
Csönd.
LÁNY
Nem akarok elmenni tőled. Hiszen a feleséged vagyok. Holnap munkát keresek én is.
A közeli templomban kondul a harang, megcsendül tőle az ablaküveg.
Temetnek.
VIGYORI
Nevet. Esküvő. Esküvő van az egész világon. Ijedten. Hová mész?
LÁNY
Halkan, hisztérikusan. Gyere! Ide az ablakhoz. Halottas kocsi döcög el a ház előtt. Szünet, halkan. Milyen mély nyomot hagy a sárban.
Csak a harang szól, míg kimegy a hang; csönd.
ÖREG
Elbeszélő hangon. Egész nyáron át kínlódtam a derekammal, hiába könyörögtek, hogy vizsgáltassam meg, nem voltam hajlandó. Meghúzódott, mondtam, majd kimegy belőle. De nem ment ki belőle. Egyre merevebben mozgott, ha lehajoltam valamiért, szégyenkezően csóváltam a fejemet. Július végén Vigyori szólt a művezetőnek. Rossz volt az átlagom, nem akartam, hogy a fiatalok tartsanak. Azt kértem, adjanak munkát, amiben pénz van, föltornászom magamat. Három hónapig gyártottam az ötvenkilós ólomszelepeket. Nyögtem, sziszegtem, káromkodtam, de végül is közel háromezer forintos átlagot szorítottam ki. Akkor elmentem az orvoshoz. Ez novemberben történt, és örökké emlékezetes napom lett. Hazafelé jövet láttam meg, egy jól öltözött férfi karján. Nem vett észre, nevetgélve bementek egy fényképészbolt ajtaján. Én megálltam akkor a járókelők között, fölbámultam a szürke égre. Egy fiatalember a karomhoz nyúlt.
FIATALEMBER
Nem jól van, bácsi?
ÖREG
Csöndesen, szomorúan. Hó lesz. Nemsokára.
ÖREG
Nem, dehogy. Köszönöm. Csönd. Elbeszélő hangon. Kora délután volt még, de a konyhában már égett a villany, mikor hazaérkezett. A sámlin ültem, a lyukas lábasokat foltozgattam.
Benzinlámpa pumpálása, süvítése.
LÁNY
Nem robban föl ez a benzinlámpa? Szünet. Annyi levegőt pumpál bele.
Csönd, csak az Öreg motozása.
Mit mondott az orvos?
ÖREG
Valamit fölírt. Meg iszapot is pakolnak rá.
LÁNY
Az biztosan jó. Villannyal is szokták az ilyent csinálni.
LÁNY
Nem. Fáradt vagyok. Vigyori majd hazahozza. Szünet. Büdös ez a cin. Ez a sárga füst kicsípi az ember szemét.
Csönd, az Öreg motozása.
ÖREG
Azt hittem már, a fényképésznél.
ÖREG
A nők szeretik fényképeztetni magukat. Némelyik még le is vetkőzik. Az még ám az igazi. Csönd, az Öreg motozása.
LÁNY
Mit akar már megint?
ÖREG
Láttalak. Karon fogva flangáltál.
ÖREG
Ringyó után nem kell. Azt megtalálni az utcán.
LÁNY
Persze. Érdekből mentem Vigyorihoz! Maga volt a hozománya.
LÁNY
Látott már az ágyában?
Csönd; fölsivít a benzinlámpa.
ÖREG
Szép fiad van, a férjed szeret, nem is nélkülöztök. Ki érti ezt?
LÁNY
Sőt, két fiam van! Én olyan szerencsés vagyok, hogy a férjemből se lett felnőtt. És maga is az Isten áldása a gorombaságaival.
Csönd.
ÖREG
Vigyori nem tud semmit. Ő azt gondolja, szent vagy. Szerencsétlen lenne.
LÁNY
Idegesen nevet. Most begyulladt! Hogy elvinném a gyereket.
ÖREG
Kapkod. A gyerek az apjánál maradna. A bíróság sem adná egy utcarongyának.
LÁNY
Kirobban, nevet teli torokból. Tudja, ki az apja? Az, akivel meglesett! Nem titok, kérdezze meg a mamlasz fiát. A maga baromsága miatt szültem! Robaj, zuhanás, a Lány éleset sikít, ahogy kirohan a konyhából, távolodik vele a rémült sikoltozás.
ÖREG
Motyog. Eredj, eredj innen. Eredj, amíg elmehetsz. Kiúszik a hang, csönd. Elbeszélő hangon. Az első napokban még gyűlöltem a fiút, ittfelejtett könyveit is elégettem. De most már nem haragszom rá. Talán szomorú sem vagyok, csak nagyon öreg. Néha, míg bámulom a sötétedő szobából a hólepte utcát, arra gondolok, ha most betoppanna, beszélgethetnénk mindenféléről. A villanyt se csavarnánk föl. Aztán meg nevetnénk is. Látogatóba biztos eljön, gondoltam máskor, tudja, hogy beteg vagyok. Annak idején én is elmentem hozzá. Kolbászt vittem neki, friss cipót meg termoszban forró teát. Szünet. Múltak a hetek, de nem látogatott meg senki. Azután rákaptam a kocsmára.
Csönd, beúszik a kocsmazaj.
CSAPOS
Elég volt már, Boga bácsi. Nem adok többet.
ÖREG
Még egy kupicával. Ha ő nem isz meg engem, én megiszom őt.
CSAPOS
Bosszúsan, de érezni, szereti ezt az elesett vénembert. Ő nem isz meg engem! Mást nem is tud. Ül itt szakállasan, gyűrötten, mint egy vén koldus, és önti magába a rumot.
ÖREG
Magyaráz. Neki is rossz ám. Egyedül senkinek sem könnyű. Dühösen. Itt pattant el neki. Azért vigyorog megint, mint a fakutya. Nem tud már ő sem nevetni. Mesélik. Dolgozik éjjel-nappal. De én még dolgozni sem tudok. Szünet. Nagyon ügyetlen volt. Sokat kínlódtam vele.
CSAPOS
Mit nyavalyog! Háromezer forintos átlaggal ment nyugdíjba, pipázhat, mint egy miniszter. Tessék a rum, ez az utolsó adag. Ma már nincs több. Ő nem isz meg engem!
ÖREG
Egészségedre! Iszik, leteszi a poharat. Nem akarsz énekelni?
CSAPOS
Dühösen. De igen. Valami szép karácsonyi dalt.
ÖREG
Ámul. Karácsony van?
CSAPOS
Csöndesen, szánakozón. Holnap, Boga bácsi.
Pillanatnyi csönd, az Öreg énekelni kezd valami vidám magyar nótát, vagy inkább csak dünnyög, a szöveget alig-alig érteni. Amikor nyílik az ajtó, elhallgat.
Csönd.
ÖREG
Szép fája van. Hogy vette?
Csönd.
ÖREG
És a ráakasztani való megvan?
FÉRFI
Meg. De az már az asszony dolga.
FÉRFI
Hát, boldog ünnepet.
Ajtócsapódás, csönd.
ÖREG
Mi az, hogy boldog ünnepet? Az egyik olyan nap, mint a másik.
CSAPOS
Nevet. Menjen haza aludni. Megivott egy hordó rumot.
ÖREG
Sértődötten. Nem nevetség ez. Az életben semmi sem nevetség. Ha eljönne hozzám, az sem lenne nevetség.
CSAPOS
Ráhagyja. Nem hát. Na, tápászkodjon föl szépen, kihűlt a kályha is.
ÖREG
Makacsul. Akinek magas nyugdíja van, az mindenfélét csinálhat. Kezet is nyújthat valakinek, mert tudják, nem pénzre spekulál. Igaz?
CSAPOS
Igaz, igaz. Várjon, segítek fölvenni a kabátját. Szünet. Na, jöjjön, bezárjuk ezt a bűnbarlangot. Szünet. Csak lassan, nyugodtan, így ni. Vigyázzon, csúszik ez a nyavalyás hó. Lehúzza a redőnyt. Mi baja? Folyik magáról a veríték.
ÖREG
Ijedten. Meggyulladok. Tele vagyok rummal.
CSAPOS
Várjon, ráteszem a lakatot. Elkísérem a kapuig.
Kattanás.
Hová megy? Halló! Öreg, nem arra lakik.
ÖREG
Távolabbról, furcsa nevetéssel. A temetőbe! Ahová akarok! Még messziről hallani öreges nevetését, és kiúszik vele a hang.
Csönd. Egyetlen motor zúgása úszik be.
Az Öreg gúnyosan nevet. Csilingel az adagolód. Még mindig nem tudod meghúzni.
Hirtelen csönd.
ÖREG
Ismerősöm a portás, azt mondta, bejöhetek. Szünet. Süket így a műhely. Emberek nélkül.
Csönd.
ÖREG
Hát, nem tartalak föl. Erre jártam, gondoltam, bejövök.
ÖREG
A késedet már meg tudod köszörülni?
VIGYORI
Igen. Egyedül köszörülök.
ÖREG
Az fontos. Szünet. És a szobád? Megfelelő?
VIGYORI
Keveset vagyok otthon. Vasárnap meg alszom. Fáradt vagyok.
ÖREG
Én is fáradt vagyok. Pedig nem csinálok már semmit.
Fölbúg a motor.
Várj! Embert csináltam belőled, és egy utolsó ringyó miatt, akibe a cipőmet sem törlöm… Hevesen köhögni kezd, majd csöndesen. Heteken át a házmester váltotta ki a gyógyszeremet. És féltem is. Nem szégyellem. Hiába gyújtottam föl a villanyt. Az ember egyszer megérzi ezt… Akkor már nem szégyell többé semmit… Szünet. Jó éjszakát. Lassú léptekkel elindul.
VIGYORI
Péter bácsi! Péter bácsi! Várjon meg!
Hosszú csend, zörren a forgács.
Visszatartja a sírást. Egér!
És úgy kacagnak, hogy kibuggyan a könny a szemükből.