Megóvott szerelem

MIÓTA világ a világ, szerelem születik, elmúlik.

Hívatlan vendég érkezik. Nem köszön. Leül asztalhoz, ágy szélére. Neve megszokás. Másként szólva unalom.

Hallgat. Figyel. Vár. Mint jó kártyás jó lapra. Nem az első leosztásnál akar nyerni.

Tudja, egy napon férfi vagy nő bukkan elő. Velejárója végiggondolatlan légyott, mely széttapos régen szőtt álmokat.

Ez bizony gyakran megesik.

Ilyenkor van sírás, szitok, átok, undorító válópör. A bírónő ásít. Szólítja a következő feleket, szégyenkező tanúkat.

E hívatlan vendég tudja, szűz lányt nem szabad elvenni. Előbb-utóbb kíváncsi lesz, érdekli, hogy ityeg a fityeg. Jámbor férj is veszedelmes. Röpke mosollyal, ügyes szemvillanással befűzhető. Azt viszont nem csupán hívatlan vendég, hanem mindenki tudja, ahol a szegénység besurran az ajtón, a szerelem kiszökik az ablakon.

A fiút és lányt e hívatlan vendég elkerülte.

A fiú és a lány magas növésű volt. Mindketten kék szeműek, világosszőkék. A fiú kosárlabdázott, a lány röplabdázott. Egyetemisták. Értelmesek. Intelligensek.

Nagyon szegények.

Keményen tanultak, mindig kitűnően vizsgáztak. A fiú a polgáz miatt bosszankodott. Nem értette, minek pocsékol erre időt, energiát, mi haszna lesz valaha is belőle. Angolból, németből fölső fokon vizsgáztak. A fiú könnyebben tanult, a lány többet ült a fenekén. Az évfolyamtársak, barátok, ismerősök szerették őket. Kitűnő humoruk volt, jó szívvel segítettek bárkinek.

Három gyereket akartak.

Senki nem értette, ha végeznek, megházasodnak, hol laknak majd, miből zabálnak, hol kapnak munkát.

Ők sem.

Csak annyit tudtak, halálukig együtt élnek, családot nevelnek. Soha nem hazudnak. Nem fogy el szívükből a szerelem, nehéz napokon a türelem, szájukról a nevetés.

A lányt Berkes Klárának hívták. Haját rövidre vágatta. Mindenki Kókusznak szólította. A fiú neve Szentkeresztes Elemér Endre volt. E miatt lett Mekmekk.

Egy alkalommal a könyvtárban szemüveges kollegina azt mondta Berkes Klárának, gyönyörűnél gyönyörűbb minden igaz szerelem. Ő nem jósnő, de annyit mondhat, ismer minden körülményt. Házasságuk második évében kifent késsel ugranak egymásnak. Mózeskosárban gyermek szolgáltat muzsikát.

– Sírodra azt vésik: Itt nyugszik Kókusz. Angolul, németül fölső fokon felhőkkel beszélt. Két lábán nem tudott járni, ágyban nem tudott feküdni. Gyermekét hirdetőoszlopnak dőlve, fárasztó trükkel készítette.

– Tizenhat szobás házam lesz, három fürdőszobám – nevetett Kókusz. – Hatalmas kertem, közepén szökőkút. Telefonon szólok férjemnek, jöjjön le az emeletről. Franciaágyunkban gyerekeket akarok gyártani.

– Így lesz. Így igaz – mondta a kollegina. – Hátatok meggörnyed, karotok leszakad hónap végén, amikor hazatalicskázzátok fizetéseteket.

A fiú esztendővel hamarabb diplomázott. Élelmiszervegyész lett. Nyelvpótlékkal pár ezer forint fizetésért. A lány, nyelvpótlékkal, még kevesebbért közgazdász.

– Nem kell talicskáznunk – mondta Kókusz. – Legalább sérvet nem kapunk.

– Lakást sem – mondta a fiú.

Kérvényt írtak.

Ha három gyereket produkálnak, öt éven belül lakást kapnak – jött az ígéret.

Albérletre nem telt keresetükből.

– Szeretlek – mondta a fiú. – Ha aluljáróban lakunk, akkor is. Este majd átlépnek fölöttünk az emberek.

– Táblát teszek mellénk – mondta Kókusz. – Vigyázzanak, állapotos vagyok.

Kókusz szülei a Berzsenyi utcában laktak. Apja többször visszaeső alkoholista. Ha ivott, ordított. Erősre itta magát. Ha józan volt, semmi embernek nevezte magát. Elege van az életből, öngyilkos lesz – fenyegetődzött. Időnként marék hashajtót zabált. A Korányi Kórházban fosósnak hívták.

A fiú szülei a Luther utcában laktak, ők is szoba-konyhás lakásban. Szorgalmas munkásemberek. Szerették Kókuszt. Nem ok nélkül.

A lány szerény volt, nem félt a házimunkától. Tudták, komolyan veszi az életet. Talpig becsületes. Nem hazudik. Apját átkozza, őszintén szánja. Anyjáért rajong.

És sugárzóan szép.

Megházasodtak.

A Luther utcai szoba-konyhás lakásba költöztek. Első lányát Kókusz, kit kis Klárának kereszteltek, ott szülte meg. Apósa vásárolt mózeskosarat.

Tündérszőke gyerek volt, mindig mosolygott.

– Ilyent még nem láttam – ámult az após. – Azt hiszi, kötelező.

És boldogság költözött a szűk lakásba.

Kókusz még két lányt szült.

– Tele vagyunk aprópénzzel – nevetett apósa, és puszit adott.

Egy délután Kókusz találkozott az utcán egykori polgáztanárával.

– Sokan várnak lakásra – mondta a tanár. – Dolgozzanak nyugodtan. Örüljenek három kislányuknak. Vannak még gondok. De a szocialista rendszer becsületes embereket nem hagy cserben.

Kókusz elmondta férjének a találkozást, de férje egy szót se szólt.

Kókusz félni kezdett. Egyre riadtabb lett. Aggódott szerelmükért, három gyermekükért.

– Sokan élnek rosszabb körülmények között. Várjon türelemmel – kérték a hivatalban a lakáselosztók.

Csúszópénze nem volt.

Amikor kiment a kapun, elbőgte magát.

Este az előszobában, sezlonon, paplan alatt férjéhez bújt. Nem mert szólni. A három gyerek a szobában, a nagyszülőkkel aludt.

Másnap munkahelyén Kókusz első ízben találkozott a folyosón nagy hatalmú főnökével, a vezérigazgató elvtárssal. Kókusz bordó, rövid ujjú blúzt, térdig érő szoknyát, sarok nélküli bordó szandált viselt.

A hatalmas, bőrrel párnázott ajtajú szobában a vezérigazgató elvtárs hatszáz forinttal emelte fizetését. Bosszús volt, amiért három gyerekkel ilyen körülmények között kínlódik. Jó tíz percig telefonálgatott, több emberrel beszélt.

– Maga kivételesen vonzó asszony – mondta Kókusznak. – Tíz napon belül két és fél szobás, összkomfortos lakást kaphat. Magán múlik.

Kókusz munka után a Berzsenyi utcában elmondott mindent anyjának.

Anyja kapásból felelte, nincs min gondolkodni. Három gyereke, férje, mindnyájuk boldogsága a tét. Férjének ne említse fizetésemelését.

– Büszke lesz, asszonya mily ügyesen bánik pénzetekkel. A lakás kiutalásán essen ámulatba.

Aztán mindketten sokáig sírtak.

Három hét múlva megkapták lakásukat.

Ámult mindenki. Elmondhatatlanul boldogok voltak. Kevés pénzükből olcsó bútort vásároltak.

A gyerekek hancúroztak, lármáztak.

A férj szorosan ölelte Kókuszt.

– Szeretlek – mondta. – Szép vagy.

Boldog volt.

Kókusz kék szeme könnyes lett.

– Ne haragudj – mondta férjének. – Sírnom kell.

A férj nevetett.

– Érthető – mondta. – Minden okod megvan rá.

És szerették egymást, mint szerelmük kezdetén.

Kókuszt egyre gyakrabban küldték külföldi tanácskozásokra. Ilyenkor férje szülei vigyáztak a három gyerekre.

– Fáradt vagy. Sápadt – mondta a férje. – Túlhajszolod magad. Nevetni is elfelejtettél.

Kókusz megpuszilta őt.

– Münchenbe megyek. Szükségük van rám.

Nézte három apró gyermekét.

– A fene se gondolta.

Hálóinget húzott.

– Ha egy üzlet menni kezd. Főosztályvezető lettem.

Két tenyerébe vette férje arcát. Nézte.

– Szeretlek. Ezt mindig tudd. De legvadabb álmomban nem álmodtam, így küzdök valaha a családomért.

– Tehetséges vagy – mondta a férje.

Kókusz leoltotta a villanyt.

– Kurva tehetséges. És kurva szorgalmas.

Párizsban a nagy hatalmú főnök bemutatta őt egy magas, nagy hatalmú elvtársnak. Derékszögben hajolt meg előtte.

– Férje vadászik? – kérdezte az elvtárs, akit a háta mögött nyámnyám elvtársnak neveztek, mert olyan nyámnyám módon beszélt. – Kedden Pesten leszünk. Délután hétkor várom, oroszlántól jobbra. Neve ott lesz a kapuőrnél. Fölkísérik.

Kókusz kedden, ezerkilencszázhetvenöt nyarán, oroszlántól jobbra belépett a Parlament kapuján. Nyámnyám elvtárs francia konyakkal kínálta. Mutatott egy szobát, ahol széles ágy volt.

– Éjszakába nyúló tárgyalások után mindig itt pihenek.

Kétezer forinttal emelték Kókusz fizetését.

Férje bámult. Örült. De megkérte Kókuszt, fogja vissza e kegyetlen tempót, mielőtt idegei cserbenhagyják.

– A tehetséggel, szorgalommal lehet gazdálkodni. De lehet botorul garázdálkodni. A vége tragédia.

– Szerelmes asszony vagyok. Becsületes feleség. Boldog anya.

Kormánykitüntetést kapott.

A következő fontos elvtárs telefonon, durva hangon mondta a Fővárosi Tanács illetékesének, ha másnap még a helyén akar maradni, Szentkeresztes Elemér Endrének azonnal utaljon ki Budán kertes tanácsi villát. Sok hasznot hozott a népgazdaságnak.

Három és fél szobás villában laknak. A férj gondozza kertjüket. Virágoktól pompázik. A három lány kitűnő tanuló. Kókusz keményen ellenőrzi őket.

– Szép pár – mondják róluk. – Ritka boldog házasság.

Eljött a többpártrendszer.

Egykori polgáztanáruk kiszállt nyugati luxusautójából. Elmondta, egy hamburgi vállalat pesti igazgatója. Megkérdezte Kókuszt, akar-e nála titkárnő lenni.

Kókusz ráordított.

– Menjen a kopasz, mocskos, alávaló, parazita, rohadt anyjába.

Később férje átölelte őt.

– Fáradt vagy.

– Fáradt – mondta Kókusz. – Kurva fáradt.

És a férje vállán zokogott.