1913
| Unokám angol. Portsmouthban lakik. |
| Neve Alex. Nyáron, mikor kétéves |
| volt, ott jártam. Elém szaladt s ezt mondta: |
| „Tavaly ittlétedkor még anyám |
| tartott. Nem tudtam járni, sem beszélni. |
| Azon töprengtem, hogy tudok-e majd?” |
| Másnap, kora reggel pisilni mentem. |
| Fiam, menyem még aludt a szomszédban. |
| Alex ott állt a rácsos ágyban s rám szólt: |
| „Please, liberate me.” (Szabadíts meg, kérlek.) |
|
| Én nem fejlődtem ilyen sebesen. |
| Mit sem tudok, mi történt velem három |
| éves korig. Mikor jöttek a fények? |
| Szemem hogyan kapaszkodott át három |
| dimenzióra kettőből? Anyámat, |
| apámat mikor tudtam felismerni? |
| Nem emlékszem. Később mesélték: volt egy |
| nagyon szép és egy nagyon csúnya néném. |
| Ha az első szobámba jött, nevettem, |
| a második láttára sírni kezdtem. |
| Az egészből csak annyi jut eszembe, |
| hogy a szomszéd szobában nimfa állt |
| rézből, indák közt és villanykörtékkel. |
| Ő volt mozgásom és a lét határa, |
| az istenség. S aztán a téli szél, |
| mely a szőnyegeket is megemelte. |
| Egyszer pisilni mentem és nem tudtam |
| az ajtó riglijét többé kinyitni. |
| Nagyon sokáig álltam ott és arra |
| gondoltam: szüleim egy ideig |
| a háztetőről majd ennivalót |
| eresztenek le hozzám, azután |
| elfelejtenek és éhenhalok. |
| Ezt nem bántam. De apám hazajött, |
| s vállával rögtön benyomta az ajtót. |
| Felemelt és megcsókolt. Még emlékszem |
| szúrós bajszára, mintha seprűvel |
| ölelkeznék, de nagyon jólesett. |
|
| Ennyit tudtam. A világról se többet, |
| pedig a tizenkilencedik század |
| ekkor adott helyet a huszadiknak. |
| A Balkánon már nemcsak katonák |
| ölték egymást, de népek népeket |
| irtottak: albánt, szerbet, törököt, |
| makedónt, hellént, bolgárt és románt, |
| mi Európában már nem volt szokás. |
| Telente éhínségkor egy-egy foglyot |
| szúrtak le s óvatosan megsütötték |
| (ezt Kéri Pál látta, aki a Balkán |
| háborúban haditudósító volt, |
| de ezt nem tudta megírni Az Est-ben.) |
| Tisza István lett a miniszterelnök, |
| ami kevés jót ígért mindnyájunknak. |
| Bécsben meg Pesten titkos párt virult: |
| tábornokok, püspökök, nagyurak, |
| kik azt hitték: egy győztes háború |
| még megmentheti a monarchiát. |
| Jó dolgok is jöttek. A technika |
| rontását még nem láthatták előre. |
| távbeszélő gépet szereltetett fel |
| (a központi kisasszonynak az ember |
| néhány bókot mondott fel reggelente). |
| Az utcán, konflisok s társzekerek |
| között váratlan jelenség merült fel. |
| A lakosok az ablakhoz futottak |
| s felkiáltottak: nini, gépkocsi! |
|
|
|