Záróelőadás
| Költő kezdi az első füttyszót. |
| S költő hal meg elébb. Utána |
| esik csak szét a kultúra. |
|
| Ha fiatalon megkérdeznek: |
| az élő költők közt nevével?” |
| Töprengek. Aztán felelek: |
|
| „Tökéletes verset kilencet |
| szerzett Rilke. A szenvedély |
| mimikri nála. Százszor szebben |
| beszél németül Goethenél. |
|
| Yeats. Témáit hamar felejtjük. |
| Sorait nem. Bennünk marad |
| ,ezüst almáival a hold és |
|
| Káváfisz, aki húsz évszázad |
| újjá, nem jobbá vagy rosszabbá, |
|
| S Lorca, Tejút Guadalquivirja, |
| citeránk, tollunk, ecsetünk! |
| Zöld tenger, zöld nő, toreádor, |
| vér és vágy, föld s tűz, mindenünk! |
|
| Említhetném Arghezit, Frostot, |
| Jeszenyint, Paszternákot s még |
| Anwart vagy Audent, de úgy vélem: |
| négy nagy név biztos és elég.” |
|
| „Így szóltál hatvan-hetven éve. |
| Most említs négy, még eleven |
| poétát, aki halhatatlan.” |
| „Négyet? Négy költő sok nekem.” |
|
| „Hát hármat.” – „Hármat sem találok.” |
| „De két nagy zseni csak jutott |
| korunknak.” – „Semmiképp sem.” – „Egyet.” |
| „Egyetlen egyről sem tudok.” |
|
| Költő kezdi az első füttyszót. |
| S költő hal meg elébb. Utána |
| esik csak szét a kultúra. |
|
|
|