Se múlt, se jövő
| Leültünk egy athéni kávéházban |
| négyen. Mellettem Eric és vele |
| szemben Roger, mérnök Massachusettsből |
| s közöttük Rosemary, Roger neje, |
|
| biológus. Erickel beszélgettem, |
| hogy tudomány van csak történelem |
| helyett, s már múlt sincs, tehát jövő sem lesz |
| és nem maradt, csak a meddő jelen. |
|
| Roger okosan nem figyelt szavunkra, |
| csupán mosolygott. Lehet, hogy örült. |
| A biológusnő a turistákat |
| figyelte apró asztalunk körül. |
|
| Eric felállt: „Menjünk, hisz még nem láttuk |
| a Parthenont. Most nyitnak, úgy hiszem.” |
| „Parthenon? Az mi?” kérdezte Rosemary. |
| Pár év, s ezt kérdik valamennyien. |
|
|
|