Diogenész Oinoándából
|
Eric Johnsonnak
| Diogenész, Oinoándá lakója, |
| módos kalmárember, már öregen |
| s hálából Epikurosznak, ki ócska |
| földünkön néki vigaszt s örömet |
|
| szerzett, városa szép szilfasorában |
| száz lépés hosszú, színmárvány falat |
| emelt és rávésette egy szobrásszal |
| a bölcsész több, igaznál igazabb |
|
| mondását és bevezetésül ehhez |
| ilyesmit adott: MOST, HOGY ÉLETEM
|
| BEALKONYULT ÉS MINDENT ÖSSZEGEZTEM, |
| ÉRZEM, HOGY LÉNYEM HIMNUSZT ÉNEKEL. |
|
| EPIKUROSZHOZ, KINEK OLY SOK ELVE |
| MEGVIGASZTALT. EZÉRT, HOGY A VILÁG |
| A JÖVENDŐBEN JOBBAN MEGISMERJE |
| MÁRVÁNYBA VÉSETTEM NÉHÁNY TANÁT. |
|
| Így Diogenész ezernyolcszáz éve. |
| Kérdem: akad-e mostan, mialatt |
| rajtunk a végső pusztulás lidérce, |
| aki hajlandó, nem márvány falat |
|
| állítani, de félpercre kiállni |
| s elmondani, hogy hol terem vigasz, |
| míg földünk rothad s a tenger kiárad. |
| Epikurosz? Azt sem tudják, ki az. |
|
(Kás, a török parton, 1996) |
|
|