Reménykedő utas
| Reménykedő utas reménytelen |
| hajókon meg repülőtereken: |
| hazatértem. Olykor csodálkozom, |
| hogy itt mindenki magyarul beszél |
| angol helyett. Reggelre ablakom |
| előtt októberben a nyírlevél |
| aranybarnája (de semmi vörös!) |
| más, mint Vermont ősszel fellángoló |
| erdői vagy a sűrűség ködös |
| ezüstzöldje Közép-Amerikában. |
| Ellentét és párhuzam örökös |
| dzsungelje kísér: ha a Balaton |
| habverését hallgatom félálomban, |
| a Csendes-tenger orkánja üvölt |
| fel bennem vagy a Korál-tenger kékje |
| fordul szemembe mozdulatlanul. |
| Városokon, pusztákon, hegyeken |
| jártam át és most ők járkálnak rajtam: |
| Tarawa szörnyű szigetén fektemben |
| a hosszú sástól véres lett az ajkam, |
| míg itt Budán a kert zsenge füvét |
| simogatom: „Nőj fel, szelíd leány!” |
| A Mátra kontúrját légszennyeződés |
| keni az égre, míg a mauretán |
| sivatagban a domb borotvaéles, |
| a gazella rátelepszik, akárcsak |
| ezüstpapírból vágták volna ki. |
|
| A városok meg erdők nem mind állnak, |
| sem társaságom régi tagjai; |
| így jár más is, aki a megszokottnál |
| tovább él. Mégis elvagyok velük, |
| mint hogyha mind itt lennének köröttem; |
| nem gyászmenet, de játékos csapat. |
| Földváry Elemér, a görög arcú |
| fiú Recsken, ki a Rókus kórháznál |
| esett el, már az első éjszakán; |
| Madariaga, aki ötvenhatban |
| a magyar ügyet mindkét vállra vette; |
| Párizsban Éva: úgy tudott szeretni, |
| hogy nem vehettem feleségül, mert |
| örökre ágyban feküdnék vele; |
| Fényes László, a magyar Don Quijote, |
| ki szállása padlóján palacsintát |
| sütött spiritusfőzőn s közben Krúdyt |
| idézte a New York-i félhomályban; |
| Feleky Géza, ki söröspohárból |
| ivott konyakot s szerkesztői székén |
| mindent tudott, csupán felkelni nem; |
| s a többi mind, hogy győzném felsorolni? |
| Maguktól jönnek, nem én hívom őket, |
| köz- és magánügyeknél fontosabb |
| dolgokról szólnak hozzám éjjelente, |
| aztán eltűnnek. De én folytatom: |
| gyermekeik meg unokáik járnak |
| viziten nálam. Díványomra ülnek |
| velem szemközt. Teát, whiskyt hozok, |
| s ahogy gyorsan megisszák, arcukon |
| holt szüleik árnyékát keresem. |
|
|
|