Vigasztaló

V. I. barátom hatvan évig körmölte pőre
szobában késő estig elrettentő, toprongyos
drámáit, de büszkén is, mert biztos volt, hogy
halála után Shakespeare utódja lesz belőle.
W. K.-t nem érdekelte nő, pénz, hír, állás, szépség,
politika. Nem gyűjtött, csak ólomkatonákat
és fütyült minden másra. Így szerezte magának
örömteli nyugalmát és boldogságos létét.
Más emberek hasonló könnyítésekhez jutnak,
ha népszerűbb védelmet választanak maguknak:
egy nézetet, egy rendszert, egy filozófiát,
egy vallást és azonnal tűrhető a világ,
mert mind örök játékszer, üdvözítő vigasz
élet meg halál ellen. Sebaj, hogy nem igaz.
 

(Budapest, 1997)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]