Mint Erazmus meg More
|
Rozsos Gáboréknak
| A közeli Paradicsomra vártam |
| mint Erazmus meg More ezerötszázban, |
| türelmesen és rémült tisztelettel, |
| amíg ötvenkilencben észrevettem, |
|
| hogy az ipar áldott, roppant vonatja |
| a pokolgépet is hozzánk vontatja, |
| s a füsttől és méregtől melyet termel |
| elpusztul fű, fa, állat s minden ember. |
|
| Sok millió helyett, amit reméltem, |
| be kell érnünk ötven jövendő évvel. |
| Segítség nincs. Nem akadt köztünk senki, |
|
| aki tudná, mit kell ez ellen tenni. |
| Ha lenne, akkor gyalogosan s vénen |
| hozzá mennék és elé hullnék térden. |
|
|
|