Kekova

Német turisták eddig el nem lepték
e falut, sem az orosz maffia.
Halászhálók száradnak, tarka lepkék
szállnak s a fűnek van még illata.
A körszínház több mint kétezer éves,
se bár, se diszkó; szerény emberek,
a kávéházban szelíden beszélnek
és még naponta sütnek kenyeret.
A tengert reggelente kékre festik
a roppant hegység alján. Itt mindenkit
a csend s az öröm ölel, szende korlát.
Ne mondd el mindezt másnak, kérve kérlek,
hadd tartson még pár percig a boldogság,
mely nélkül másutt tébolyda az élet.
 

(Kás, a török tengerparton, 1996)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]