Kekova
Német turisták eddig el nem lepték |
e falut, sem az orosz maffia. |
Halászhálók száradnak, tarka lepkék |
szállnak s a fűnek van még illata. |
|
A körszínház több mint kétezer éves, |
se bár, se diszkó; szerény emberek, |
a kávéházban szelíden beszélnek |
és még naponta sütnek kenyeret. |
|
A tengert reggelente kékre festik |
a roppant hegység alján. Itt mindenkit |
a csend s az öröm ölel, szende korlát. |
|
Ne mondd el mindezt másnak, kérve kérlek, |
hadd tartson még pár percig a boldogság, |
mely nélkül másutt tébolyda az élet. |
|
(Kás, a török tengerparton, 1996) |
|
|