József Attila emlékmű Szárszón, 2

Emlékművedhez vagy ezerötszázan jöttek ki, bárha az idő borúsra fordult. Hogy nagy költő voltál hazánkban azt régen mintegy nyolcvan ember tudta. De lebecsültünk. Mindennél nagyobbra növesztettek sírod fölé az évek: Káváfisz, Yeats, Rilke, Jeszenyin, Lorca sem különb nálad. S mégsem ez a lényeg. Mert belénk szálltál, bennünk vagy, mint méhek a kasban. A kamasz téged idézget udvarlás közben. Más álmában mondja szavaidat, pihegve mint a sóhajt. És én is, félig öntudatlanul majd elsúgom pár sorodat haldokolva. (Szárszó, 1996. június 22.)