József Attila emlékmű Szárszón, 1

Huszan se voltunk ötvenkilenc éve. Lejöttünk, hogy Attilát eltemessük Szárszón. A téli nap kegyetlen fénye, porhó, kékség. Az országúton együtt vártunk. A kanyarban most temetési menet látszott közeledni. Az élen a plébános, hatalmas, öreg férfi. „Hát ezek kik?” tudakolta kevélyen s vaskos, veres hüvelykjét felénk bökte. „Pesti urak,” szólt a ministráns lágyan. „Ők egy bolond temetésére jöttek.” Utánuk néztünk, nem gondoltunk rosszat. Tudtuk, bolondok vagyunk mindahányan, akik egy jobb világról álmodoznak.