Földi szállásunk
| Fiatalon – régen volt, vagy nemrégen? – |
| ezer csillag égett az éji égen, |
| míg én a kertben álltam és remegtem |
| az érthetetlen, roppant műremekben. |
|
| Ma már csak ritkán gyúl ki öt-hat csillag, |
| és nincs bennük mindenség, ihlet, illat; |
| keresd most messze északon vagy délen, |
| ami egyszer tiéd lett minden éjel. |
|
| Ha ablakomban megállok, előttem |
| Buda dombjai eltűnnek a ködben, |
| vagy bús szürkék. Kontúrjuk összeolvad |
|
| felhővel-éggel. Egykor zöldek voltak, |
| ormaikon kemény vonallal. Földi |
| szálláshelyünk már kész fejünkre dőlni. |
|
|
|