Magánzárka
nincs mit félnem ily közel |
aki rabként vizen élt itt |
|
Van kincstári nagykabátom |
bő csizmámat: mint a vas, |
és két falhoz két könyökkel |
|
Koldusember voltam Bécsben |
fenn az eresz védett térden |
alkonytájban félkenyérrel |
Tóth főhadnagy is benézett |
– Maga él még? – Hess, te dög! |
Aztán Zsuzskához hajoltam |
– Csőszmesterség? Vállalom |
|
Elkészültem negyven sorral |
hogy is volt a gyermekkorral? |
úgy ahogy most nem papírral |
fények. S aztán? Nagy setétség |
|
relatív szólt egykor taknyos |
várt Auschwitzban a kemence |
lett tehát a sors kegyence |
Einstein Albert asszisztense |
míg nekem csak Recsk jutott. |
|
fenn a légben – két hüvelykkel |
négy hüvelykkel – egyremegy |
Tegyek végre pontot Recskre, |
küzdjön mindegyik csak én nem? |
Mit gondoljak, mit akarjak |
hogy túléljem? hogy meghaljak? |
|
(A recski fogdán, 1952 december) |
|
|