A távolabbi jövő
| Nem kell kétségbe esni. A messze jövő szép lesz. |
| A szélvert pusztaságon ledőlnek a falak, |
| és sírok, műemlékek, acélhidak meg gépek |
| mind elporladnak néhány százezer év alatt. |
|
| Pár millió esztendő múlva, új csillagképek |
| alatt szelíd fejével kibujik a moszat, |
| ismeretlen virágok nyílnak, mert a természet |
| variál, mikor játszik, nemvárt fenevadak |
|
| születnek s egy merőben különböző embernem. |
| Vagy a miénk jön ismét? és imádja a szépet, |
| gondolkozik, fúr, farag, szeret, sír, örül, élvez, |
|
| ír, épít, fest, kutatja: mi a mindenség titka, |
| s nagyon fél a haláltól, de mégis elpusztítja |
| önmagát és a Földet? Merem remélni, hogy nem. |
|
|
|