Andris fiunk

Andris fiunkat neves iskolába
küldtük, Rolls-Royce-on hozott gyerekek
közé. Kedvelte őket és imádta
autóikat. Bennünket megvetett.
Majd egy kötet Britannicával ment ki
reggel. Kérdeztem: „Mire jó neked?”
Büszkén felelt: „Az iskolából senki
nem szerepel. Viszont a te neved…”
Egy nap bejött hozzám, leült mellém.
„Híres vagy”, mondta, „csak roppant szegény.”
„Mért lennék szegény?” – szóltam, s körülnéztem.
Pár ócska szék, asztal. Kopástól fényes
pamlag. Piszkos fal. Mosolyogtam. „Tényleg
szegény vagyok, de még nem vettem észre.”
 

(Budapest, 1994)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]