Kleopátra beszél:
| „Kimegyek most a teraszra, s megnézem az alkonyt, és mint gyullad tűz a Phárosz |
| tetején. Bátyám s férjem, Ptolemáijosz király bent alszik, most már nagyon mélyen. |
| Hány torzszülöttet dobtak ki atyáink, míg végre szépnek születtünk mindnyájan! |
| De ő a szebb. Leányarca, mint a jácint, füle hegyes és vastag a bokája; |
|
| fiús a teste, színezüst a bőre; én kihúzatom, az ő hónaljszőre |
| nem nőtt ki még. Anyánk tízéves korban fektetett össze. Boldog lettem tőle. |
| Akit akartam, mindenkit megkaptam, de ügyetlenek, és durva a vágyuk. |
| Mi másként szeretkezünk, mint a többi: csak ajkunkat és kezünket használjuk. |
|
| Milyen kár, hogy a férfi nemiszerve nem olyan szép, mint a liliom porzója! |
| Leheletemmel ébresztem, ha fáradt, s mért haragudnék, ha nem tehet róla? |
| Ő nagylelkű, mindenkivel lefekszik. Én gőgös vagyok, önző és kegyetlen. |
|
| Mérget itattam vele. Már halott tán. Szörnyen sajnálom. Ám mi mást tehettem? |
| Holnapután megjön Rómából Caesar, a diadalmas és szőrös vadállat. |
| Nem kétes, hogy őt választotta volna, de így biztos vagyok, hogy engem választ.” |
|
|
|