Li Ho: Az északi határszélen

A jéghideg szélben a fül a tatár kürtöt hallja.
Az utat Kokonor felé a horizont felfalja.
A Bogáncs-kapun a délben hullt hó mint fehér bóbiták,
a Nagy Falon több mint ezer mérföld elfekvő holdvilág.
Az őrség tagjai körül bronzgyűrűk nőnek éjjel.
A Fiastyúk remegni kezd az égen. Ez a vészjel.
Csikos kígyóbőrt hordanak, ez a barbárok vértje,
és sátraik mögött homok: ott van a világ vége.
Támadás lesz. Hajnal felé az égbolt egyik negyede
felragyog bíborveresen, a többi koromfekete.
A Sárga-folyó csupa jég, pusztulnak a sárkányok,
és ezüstpénz nagyságú hó az elfagyott virágon.
Katonák állnak tétlenül a mozdulatlan bárkán.
A hegyen fagyott vízesés csügg némán mint szivárvány.
 

(Budapest, 1994)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]