Li Ho: Az északi határszélen
| A jéghideg szélben a fül a tatár kürtöt hallja. |
| Az utat Kokonor felé a horizont felfalja. |
| A Bogáncs-kapun a délben hullt hó mint fehér bóbiták, |
| a Nagy Falon több mint ezer mérföld elfekvő holdvilág. |
|
| Az őrség tagjai körül bronzgyűrűk nőnek éjjel. |
| A Fiastyúk remegni kezd az égen. Ez a vészjel. |
| Csikos kígyóbőrt hordanak, ez a barbárok vértje, |
| és sátraik mögött homok: ott van a világ vége. |
|
| Támadás lesz. Hajnal felé az égbolt egyik negyede |
| felragyog bíborveresen, a többi koromfekete. |
| A Sárga-folyó csupa jég, pusztulnak a sárkányok, |
|
| és ezüstpénz nagyságú hó az elfagyott virágon. |
| Katonák állnak tétlenül a mozdulatlan bárkán. |
| A hegyen fagyott vízesés csügg némán mint szivárvány. |
|
|
|