Ibn Quzmán
| Ibn Quzmán költő volt és pompás szerető, |
| ha a szép péknével hált, szakadt a lepedő, |
| de ezerszázhatvanban a vers többé nem kellett, |
| és Kordovában varjak ültek a mecset mellett. |
|
| Az utolsó szép verset arabul még ő írta, |
| de a bölcsészet mindjárt mögötte szállt a sírba, |
| később a mór jámbor már a kultúrát utálta – |
| elsőnek a vers hal meg, a többi jön utána. |
|
| Káváfisz, Lorca meg Yeats ajkán még szólt a nóta, |
| de meghaltak és kérdem: ki nagy költő azóta? |
| Tudom, az élet jobb lett, bár teljes értelmetlen, |
|
| a művészet halódik, pusztulni kész a szellem, |
| és az erkölcs kifulladt. Van még autó és étel, |
| de hamar ez is elfogy. Hagyj fel minden reménnyel. |
|
|
|