Georgij Ivánov
| Ivánov költő Párizsban nyomorgott, |
| ahol keserű az emigránsélet. |
| Nagy társaságba hívták estebédre |
| orosz barátok. Ő nagyon elkésett. |
|
| Rongyos volt. Azok már mindent felettek, |
| nem maradt, csupán egy nagy darab torta. |
| „Most nem tudok”, sóhajtott fel Georgij. |
| Az asszony szépen összecsomagolta. |
|
| Elsőnek ment el. Csomagját kabátja |
| melléhez nyomta, a szíve fölött. |
| Éhesen búcsúzott. A ház gazdája |
|
| a konyha ablakán nézett ki s látta, |
| ahogy megáll odalent, felröhög, |
| és a tortát a pocsolyába vágja. |
|
|
|