A gólyák kimaradnak

A gólyák kimaradnak, kevesebb a virág,
a kis tavak eltűnnek, megrohadnak a fák,
az ivóvíz is egyre mocskosabb lett, kihal
a rák a patakokból, a folyókból a hal.
Buda dombjai éles kontúrja elmosódott,
piszkos foltokat látsz csak, nem zöldelő bozótot,
a szennyes lég megrágja a házakat, a rostos
üregeket tüdődben s a szobrokon a bronzot.
Ordíthatnék, mikor a pusztulás karmát látom
a réteken, a gyermek bőre mögött s a fákon.
Másutt se jobb. A német, a francia, az osztrák
harcol a romlás ellen, s a harcot nem titkolják.
Segítségüket kérni persze nincsen okunk.
Fajtánk kiirtásáról magunk gondoskodunk.
 

(Budapest, 1994)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]