A gólyák kimaradnak
A gólyák kimaradnak, kevesebb a virág, |
a kis tavak eltűnnek, megrohadnak a fák, |
az ivóvíz is egyre mocskosabb lett, kihal |
a rák a patakokból, a folyókból a hal. |
|
Buda dombjai éles kontúrja elmosódott, |
piszkos foltokat látsz csak, nem zöldelő bozótot, |
a szennyes lég megrágja a házakat, a rostos |
üregeket tüdődben s a szobrokon a bronzot. |
|
Ordíthatnék, mikor a pusztulás karmát látom |
a réteken, a gyermek bőre mögött s a fákon. |
Másutt se jobb. A német, a francia, az osztrák |
|
harcol a romlás ellen, s a harcot nem titkolják. |
Segítségüket kérni persze nincsen okunk. |
Fajtánk kiirtásáról magunk gondoskodunk. |
|
|
|