A régi Japánról
| Kora délután az egész kisváros |
| kivonult a fákhoz, és szótlan nézték |
| sötétedésig az almavirágok |
| lenyűgöző, földöntúli fehérjét. |
|
| A palotai szolgák pletykálkodtak, |
| de hirtelen megnémultak, és csöndben |
| figyeltek, ahogy a telihold sápadt |
| korongja a park bokrai közt fölkelt. |
|
| A véletlen négy ifjú udvarhölgynek |
| ajándékot szerzett, ennél is többet, |
| mert fogatjuk a kerti ünnepélyen |
|
| elsodorta egy lila akác ágát, |
| s ahogy a kocsi ablakán kinéztek, |
| a virágfűzért újra s újra látták. |
|
|
|