A régi Japánról

Kora délután az egész kisváros
kivonult a fákhoz, és szótlan nézték
sötétedésig az almavirágok
lenyűgöző, földöntúli fehérjét.
A palotai szolgák pletykálkodtak,
de hirtelen megnémultak, és csöndben
figyeltek, ahogy a telihold sápadt
korongja a park bokrai közt fölkelt.
A véletlen négy ifjú udvarhölgynek
ajándékot szerzett, ennél is többet,
mert fogatjuk a kerti ünnepélyen
elsodorta egy lila akác ágát,
s ahogy a kocsi ablakán kinéztek,
a virágfűzért újra s újra látták.
 

(Budapest, 1994)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]