Négyszáz éves bükk
| Recsk táborban, mikor már naponta ketten-hárman |
| haltak éhen, egy délben a bánya szélén álltam. |
| Jobbról Mezőfy Karcsi, a nagykövet fejtette, |
|
| mikor több tonnás szikla szabadult el felette. |
| Azt hittem, félreugrik. De ő büszkén kihúzta |
| magát s várt, míg a kőtömb ráfordult, s összezúzta. |
|
| A négyszáz éves bükkfát vágtuk ki másnap. Hősi |
| tartással állt úgy, mint a szikla előtt Mezőfy. |
| E fa Rákóczit látta. Szemünkbe pára tévedt, |
| mivel nem tettünk már fa s ember közt különbséget. |
|
| Nagy fűrésszel dolgoztunk, ácsbárddal meg baltával, |
| fejünkben a faforgács fájdalmas illatával. |
| Nagy László hadnagy vígan fütyörészett mögöttünk, |
| s hátrált. Félt, hogy az ősi bükkfát nyakába döntjük. |
|
|
|