Gyermekkor az első háborúban
| Nagy ház, tíz köpőcsésze a lépcsőn, a pincében |
| ostorfonó, az utcán és kinn a Liget-szélen |
| lógombócok halomban, nagyon sok rongyos gyermek |
| s a roppant női keblek. (Nem tudni, hová lettek.) |
|
| Sötét lakás, zord bársonyfüggönyök, mintha búból |
| és dühből szőtték volna őket, s a komor bútor, |
| az élet nyugalmával s unalmával körötte. |
| S a vakhit, hogy mindnyájan így maradunk örökre. |
|
| A vendégek zakóban jöttek, bottal és festett |
| bajusszal. Behurcoltak. Mielőtt kivezettek, |
| erényre buzdítottak és büdös szivart szívtak. |
|
| Többnyire nősök voltak, s konokul kurválkodtak. |
| Érdekes lény nem járt itt, csak apám tréfás, roppant |
| bosnyák tisztiszolgája, akit Murádnak hívtak. |
|
|
|