Halottak napja
| Elnéztem régen, ahogy nagy sorokban |
| indult a temetőbe a menet, |
| őszirózsával, könnyekkel, szatyorral, |
| hogy a holtakkal beszélgessenek. |
|
| Volt, aki apró széket vitt magával, |
| a másik ásót vagy kis gyermeket, |
| – az enyimek széthulltak a világban – |
| most nézem őket s elkeseredek. |
|
| Mert évről évre kevesebben mennek, |
| fiatal ritkán; csak az öregebbek. |
| A sírokon gyertyák is alig égnek, |
|
| nincs sóhajtás, nem mondanak imát – |
| feladták a holttal a közösséget, |
| és feladja önmagát a világ? |
|
|
|