Csuáng Cö:
| „Ha az ember átevez a folyón, s üres csónak ütközik csónakjába, |
| még akkor is, ha máskor haragos, nem ordít vagy káromkodik hiába, |
| de ha a csónakban egy ember ül, üvölteni kezd és a választ várja, |
| s ha nem felel, tovább dühöng vele. Az üres csónak bére csend, nem lárma. |
|
| Ha a világ folyóján evezel: válassz magadnak hitvány ladikot. |
| A sudár fát vágják ki legelébb. Ha magad bölcsességre tanítod, |
| és túl akarsz tenni a másikon, ha jellemed olyan nagy fényt lövel, |
| mintha lenyelted volna a napot: a bajt ilyenkor nem kerülöd el. |
|
| Ki az, ki lemond pénzről, hivatalról, s olyan lesz, mint a semmirevaló? |
| Leszáll a nagy és névtelen tömegbe, s látatlanul lebeg, mint a Taó. |
| Ha nem ítélsz meg senkit, téged sem ítélnek el. Nincs neved, otthonod, |
|
| átmégy a léten, mint az ismeretlen, és nem marad a földön lábnyomod. |
| Ha nincs erőd, ha félbolondnak néznek, ha nem érsz semmit, nem leszel híres: |
| akkor te vagy a tökéletes ember, mert csónakod üres.” |
|
|
|