1988. szeptember

Gyönyörű, tiszta szeptemberi napfény.   Megállt velünk a gép. De nem látok tisztán. Szememben érzem   a boldogság ködét. Televizió, ünneplés. A passzust   nem nézi senki meg. Mondjam, hogy így reméltem? Mért hazudjak?   Nem álmodtam ilyet. Bika, Halász, Cseres, Zsolt és mindenki.   Kis csomagom befér a kocsiba. Indulunk. Az Üllői   úton selyemfehér a mocsok is. Az ember fellélegzik,   amikor hazaér. (Budapest, 1993)